Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - A közvetítő ("alkuszi") szerződés a Tervezetben

140 TÖRVÉNY ELŐ KÉSZÍTÉS. TÖRVÉNYE LŐKÉSZITÉS. A közvetítő (• alkuszi)) szerződés a Tervezetben. A Tervezet ökonómiája nemcsak az egyes Rész-eket tekintve nem egységes,* hanem ezeknek keretén belül sem egyenletes; igy hol csak a tartó aczéltravers-eket kapjuk, melyeknek kitöltése az életre és a judicaturára van bizva, hol pedig egészen kényelmesen berendezett szobákra bukkanunk. A kötelmi jogi részben például a kezességnek egész kis külön codexét kapjuk (1225 —1249. §§.), mig máshol (Indokolás IV. 391.) azt olvassuk, hogy az alkuszi szerződés oly fontos és gyakorlati, a controversiáknak oly tág teret nyújt, hogy a ptkv.-ben «legalább bizonyos vonatkozásokban szabályozni szükséges*. Kár, hogy a T. e jogintézmény szabályozásának mindössze négy szakaszt szentel, •— meglehetős ötletszerűen, pl. megmondja a közvetitődij visszatérítésére a szabályt arra az esetre, ha a szerződés felbontó feltétel miatt megszűnik, de nem arra, ha a felek az ügylettől elállnak, pedig mindkettő vitás és részletkérdés, — s nem értékesiti a Döntvénytár tanulságait. A nem kereskedelmi ügyletekre vonatkozó közvetítő tevékenység részint azért, mert a magántulajdon legfontosabb tárgyára, az ingatlan vagyonra vonatkozik, részint, mint pl. a cselédszerzés, mindennapos voltánál fogva a részletesebb jogi szabályozást megérdemli. Itt jegyzem meg mindjárt, hogy a keresk. törvényből átvett barbár és még mindig szokatlan «alkuszi» szerződés helyett <tkö%vetitő» ügyletről lehetne szólni. Az essentialia negotii az 1647. §-ból tűnnek ki. Eszerint: «A ki szerződés közvetítésért vagy szerződéskötésre kínálkozó alkalom közléséért másnak alkuszdijat ígér, azt csak akkor köteles megfizetni, ha a szerződést amannak közvetítésével vagy közlése alapján megköti". Az utolsó bekezdés alapján azonban az ióoi. §. megfelelően alkalmazandó, tehát a közvetítő díjazást akkor is követelheti, ha nem volt feltehető, hogy a közvetítésre díjtalanul vállalkozik. Eszerint a dij igérése nem essentiale negotii, hanem csak a közvetítésre vagy alkalom közlésére való felkérés. Az Indokolás (591. lap) szerint ugyanis a dij követelésének előfeltétele, hogy alkuszi szerződés köt* V. ö. egyfelől a közszerzeményre vonatkozó 121 —169. §-ok finom detailmunkáját, másfelől a hagyományt szabályozó 1885—1900. §-okat, mint a széles ecsetkezelés példáját.