Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - Viszonos végrendeletek

VISZONOS VÉGRENDELETEK. '37 a német ptk., mint a Tervezet alapgondolata ez, az kitűnik amaz intézkedésből is, melyben mindketten előírják, hogy a correspectiv végrendelkezés a másik házastárs életében is érvényesen csak ugy vonható vissza, ha utóbbi róla (közjegyzői uton) értesíttetik. (Ném. ptk. 2271. §. I., T. 1935. §. II.). A házastársak életében is tehát csak ugy áll fenn érvényesen a visszavonás joga, ha garanczia van arra nézve, hogy a másik fél biztosan tudomást szerzett e visszavonásról. (V. ö. egyébiránt a német ptk. szempontjából Kürtivel, Gruchot: Beitráge XLI. 603. s k. 11., Strohal, i. m. 329. s k. 11. és Planck-Ritgen, i. m. V. 504. o.). Ha e tudomás a másik fél részéről föltétlenül fenn nem forog: még a házastársak életében sincsen érvényes visszavonási jog. Most már kérdem: miképen egyeztethető össze e kétségtelenül és nyíltan bevallott állásponttal az a felfogás, hogy az egyik fél halála után a túlélő rendelkezésén változtathasson f A német ptk. tehát midőn e felfogást magáévá tette: nyilvánvaló ellenmondásba jutott önmagával. Elismerés illeti ezzel szemben a T. álláspontját, mely ez inconsequentiát kikerülte és az egyedül helyes megoldási módot választotta, a túlélő fél visszavonási jogát a másik fél halála után nem adván meg. Szemben Holitscher Szigfridnek a T. ellen felhozott egyébiránt figyelemreméltó érveivel: a T. jelenlegi álláspontját e kérdésben föltétlenül fenntartandó/iák vélem. A T.-nek a viszonos végintézkedésekre vonatkozó szabálvain végigtekintve: örömmel constatálhatjuk, hogy ezek — a német ptk.-höz képest — az intézménynek öntudatos czélszerü továbbfejlesztését jelentik.