Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - Viszonos végrendeletek

I }0 Dí KISS GÉZA Végrendelet készítése: 1901. október. 20. A. halála: 1902 január 3. fi. halála: 1903 február 1. Ezt a végrendeletet ő törvény szerint vissza nem vonhatja, ha egyszer a neki járt részesitést elfogadta. Az tehát, hogy a túlélő örököse X. lesz, bevégzett dolog, ezen változtatni többé nem lehet. A másik házastárs halála és a részesitésnek az utóbbi által történt elfogadása folytán visszavonhatatlanul áll fenn X joga, hogy fi-nek a halál (1903. II/1.) időpontjában meglevő vagyonát örökölje. O intézkedett így! Épen e magyarázat által teszi e constructiót megélhetővé, hogy fi. már 1901 okt. 20-án, tehát, még A. életében X.-re hagyja az A vagyonát is! Ez igen könnyen lehetséges — úgymond e theoria — mert B. a?t a vagyont hagyja X.-re, a mije neki (fí.-nek) halála időpontjában lett. X-nek tehát arra van joga, hogy B. örököse legyen és pedig azt van jogositva örökölni, «a mije B.-nek halálakor van *. Nyilvánvaló e constructió ves^edelmessége: B. azt tehet a vagyonnal, a mi neki tetszik, élők közötti ajándékozás tekintetében a legkevésbbé sincs korlátozva, mert hiszen a theoria súlypontja az a tétel, hogy «X. azt kapja a mije R-nek halálakor lesz». Hogy ez a törvény szellemének aligha felel meg: az természetes (Plank i. h.). 2. Az uralkodó elmélet a két végrendelet gondos szétválasztásán alapszik. Egész élesen megkülönbözteti A és fi végrendeletét, mint két önálló végrendeletet. A harmadik, mint mondtuk, az utóbb elhunyt végrendelkező intézkedése alapján lett örökös. A constructió tehát mindenütt cserben fog hagyni, a hol nem egy harmadik, hanem több van. A. és fi. kölcsönösen örökösül teszik meg egymást és a túlélő halála esetére pl. A.—X.-et és fi.— Y.-t.