Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - A cselédszerződés magánjogpolitikai szempontból

A CSELÉDSZERZŐDÉS. annak a feltételezéséből indultam ki, hogy a törvény szigorú gondossággal ügyel arra, hogy a szerződés ne tartalmazhasson olyat, a mi a munkavállaló jogosnak elismert érdekeit akár csak veszélyezteti is. Hogy ezt a törvény mi módon éri el: annak kifejtése eltérítene tárgyamtól. Csak hozzávetés czéljából utalok a polgári törvénykönyv fent emiitett tervezetének 160^. és következő §-aira, melyek ez érdekeknek nem csak repressiv, hanem praeventiv oltalmát is megvalósítani czélozzák. Ez olta-/-^ lom egyik lényeges tétele, hogy semmis a szolgálati szerződési-.o minden oly kikötése, mely e jogos érdekeket sérti vagy vészé-\v lyezteti (v. ö. polg. tvk. terv. 1612. §.). Amikor tehát ethikai elvként a szerződés teljesitését követelem, ezzel még nem vettem alapul az individualizmus álláspontját, mely a feltétlen s^er;ödési szabadság postulatumában gyökerezik; mert a szerződés teljesitése alatt nem annak pure et simple való teljesitését, hanem csak a s^oc^iális törvény szabta korlátok kö;t való teljesítését értem. Ennek az erkölcsi parancsnak kell tehát érvényt szerezni a társadalmi felfogásban, s akkor megteremtettük ethikai alapját a gazda hatalmának is cselédje fölött, s ezzel megadtuk erkölcsi igazolását a cselédszerződés modern formájának, melv forma leglényegesebb alapelveiről következő fejezetünk szól. V. Az emberi egyenlőség és a javak szabad forgalmának korszakában a cselédi viszonyt másként, mint a szocziális törvény korlátai közt szabad szerződés alapján construálni nem lehetvén: lényeges mindenekelőtt a cselédszerződésnek, mint e viszony egyedüli alapjának, tartalma. E tartalmat, melv egyenlő a szerződésből mindkét félre háruló jogok és kötelességek összegével, a törvény részben dispositive, azaz szerződéspótló módon, részben pedig imperative, a felek akaratától függetlenül, fogja körülírni. Az utóbbi osztályba tartoznak jelesül azok a rendelkezések, a melyek felállítják azokat a határokat, a meddig a munkavállaló önalávetése a munkaadóval szemben terjedhet. Az e szabályok által szabadon hagyott