Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - A cselédszerződés magánjogpolitikai szempontból

I IO Dí MESZLÉNY ARTÚR a félműveltség, melyet két fillérjével árulnak minden utczasarkon, ferde és antisocialis világnézletet nevel beléje, mely urában csak ellenségét láttatja, az uzsorást, a ki az ő munkájának megtakarított értékéből gazdagodik. S ezt a képet kiegészíti az a tudat, hogy a gazda mindezzel szemben tehetetlen, mert a jog nem ad eszközöket a kezébe, melyek alkalmasak volnának arra, hogy kikényszeritse azoknak a szolgálatoknak rendes teljesítését, melyet a cseléd elvállalt. Cselédtörvényünket röviden a «rosszul alkalmazott szigor» kitételével jellemezhetjük. Elvi kijelentései rabszolgává degradálják a cselédet; de az eszközök, melyekkel azokat megvalósitani kívánja, a légynek sem képesek ártani. A közigazgatási hatóságoknak, melyekre az egész ügyet bizza, sem idejük, sem jogi iskolázottságuk, sem gyakorlati ismereteik nincsenek ahhoz, hogy e feladataiknak megfelelhessenek: a panaszokat elintézik, hogy az akta irattárba kerüljön. A kényszerrendszabályokat, melyeknek a kötelességszegő cseléddel szemben való alkalmazására a törvény 36. §-a a hatóságot feljogosítja, közelebbről körül nem írja s ezzel ezt a rendelkezést illuzoriussá teszi; a gazda részéről alkalmazható fizetéslevonás, mint büntetés (46. §.), viszont az életben azért nem alkalmazható, mert oly mértékben szolgáltatja ki a cselédet a gazdájának, hogy azzal szemben a hatóság mindig igénybe venné — és helyesen — a 47. §-ban részére megadott korrigálás jogát, ha ugyan a gazda egyáltalán élni merne e hatalmával. Rendszerint azonban nem mer, mivel nem teszi ki magát a hatóság előtti meghurczoltatásnak és annak, hogy a végén — épen a 47. §. alapján — mint vesztes hagyja el a tárgyaló-termet. Az okozott károk megtérítésére rendkivül gyakran hiányozni fog a kellő fedezet; nagyobb kárt még a cseléd összes egyéb vagyona (41. §.) sem fedezhet. S a kártérités iránt megindítandó polgári per (119. §.), ma előlegezendő tetemes költségeivel, oly koczkázatos vállalkozás, a mely helyett a gazda inkább választja az elkerülhetetlenben való bölcs megnyugvást.