Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - Az uj osztrák törvényjavaslatok

84 SZEMLE. jelenségein is igyekezett előadó tételének a mai jogéletben való fennálltát kimutatni. Érdekesen fejtegette előadó ama jogelv behozatalának szükségességét, hogy «cessante ratione cessat lex ipsa»; a birót nem a törvény alá, hanem a törvény mellé kívánja rendelni, s megadni neki a jogot arra, hogy a törvény alkalmazását szükség esetén mellőzze. E conclusióban —• ugy véljük — túloz az előadó; helyesen van az ugy, hogy a fennálló jogot alkalmazni kell, s hogy a biró a törvényt csak ugy mellőzhesse, ha az azt az igazság érdekében félremagyarázd, a mire csak flagrans esetekben fogja rászánni magát, csekély okokból pedig a jog biztonságának és állandóságának nagy érdekeit nem veszélyezteti. — Javaslat a Blk. revisiójáho^. Németh Péter, nyug. curiai biró a ((Büntető Jog Tára» legutóbbi számában e czim alatt foglalkozik a büntetőtörvénykönyv novelláris módositásával. Az eddig követett eljárást czélszerütlennek tartja, mert az igazságügyminiszterium megbízásából készült tervezetek nagyon is tág körre terjesztik ki a revisiót s a Btk. büntetési rendszerének megváltoztatásával járnak. Ez egyfelől akadályozza a végleges megállapodást, mert annál inkább növekszik a novella anyaga, annál több vitás kérdésben kell állást foglalni, s másfelől pedig a judicatura által már elfogadott tételek fölforgatásával járna az, ha a rendszer megváltoztatásával egybekötött revisio létrejönne. Szerző egyetlen §. megváltoztatásával hiszi a fölmerült bajokat megszüntethetőknek. Legtöbb baj kútforrása az lévén, hogy a Btk. büntételeinek egy része még a 92. §. alkalmazásával is tulszigoru: a revisiót csupán a §. megváltoztatására kellene -szigorítani. Ez pedig megtörténhetnék, hogy a biró fegyház helyett kivételesen fogházat, börtön helyett kivételesen pénzbüntetést is szabhatna ki. E megoldás kétségkívül nagyon egyszerű; csakhogy ez nem volna egyéb, mint játék a törvénynyei. Ha valaki azt javasolja, hogy törüljük el a minimumokat, miként a 43-ik évi javaslat: ez tiszta és őszinte elvi megoldás. Nem levén minimum: a biró nem volna kénytelen enyhítő körülményeket költeni, hogy egyik büntetési nemről a másikra s a szigorúbb büntetési fokról az enyhébbre átmehessen. De ha valaki meghagyja a minimumokat, s azokat kerülő uton mégis eltörli: ezzel a birót esak tovább taszítja azon a lejtőn, melyre a 92. §. helytelen alkalmazásával máris rálépett. E §. máris denaturalisálva van és pedig annálfogva, mert a codex egyes büntetései túlszigoruak. Ha most még az is megengedtetnék, hogy a biró pl. tiztől tizenöt évig terjedhető fegyház helyett egy napi fogházat szabhasson ki: ez még inkább kiforgatná valódi rendeltetéséből a 92. §-t s még sokkal bizonytalanabbá tenné az Ítélkezést, mint a minővé az máris vált. Az érezhető h'ányokon tehát akként kell segíteni, hogy csak kivételes esetben legyen szükség a 92. §. alkalmazására. Az eddigi novella-tervezetek ezt az irányt követik. A baj csak az, hogy ujabban a revisio körét nagyon is kiterjesztették s hogy e miatt nem juthatnak dűlőre a közvélemény által már megértett kisebbméretü módosítások se, melyek pedig egyelőre teljesen megszüntetnék a büntetések tulszigoruságából származó bajokat.