Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 1. szám - Norvég büntetőjog

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 6l mus alapján áll, a mennyiben az enyhébben büntetendő, mint a befejezett cselekmény (49-51. §§.). Az 5. fej. a büntetést enyhítő és súlyosbító körülményekről szól. Ebben a fejezetben találjuk a feltételes elitélést. Helye van, ha a kiszabott büntetés pénzbüntetés, legfeljebb hat havi fogság vagy három havi rabság. Az ítélet végrehajtatik, ha a feltételesen elitélt három éven belül olyan cselekményt kóvet el, a melyre a bíróság rabságbüntetést szabott. Ha az újonnan elkövetett cselekményre a bíróság nem rabságot szabott ki, az ítéletben kimondandó, hogy az előbbi büntetés végrehajtása továbbra is felfüggesztessék-e. Ha három éven belül uj bűncselekményt nem követ el, a büntetés végrehajtását elengedik. A N. már fölismerte azt, hogy a föltételes elitélés által a sértett elesik a tettes megbüntetésében rejlő ideális elégtételtől. Ezért igen helyesen megköveteli a tettestől azt, hogy a cselekménye által okozott kárt tőle telhetőleg helyrepótolni igyekezzék. A kárnak bizonyos időn belül való reparálása a büntetés elengedésének feltételéül tehető. A bíró a feltételesen elitéltet, ha ez 21-ik életévét még nem töltötte be, az ítélet kihirdetésekor ünnepélyesen megfeddi és tisztességes életmód folytatására buzdítja (52—54. §§.). Az 55. §. második korhatárt állit fel a fiatalkoruakra vonatkozólag. 14—18 életév között élethossziglani rabság nem szabható ki, egyéb büntetésnél pedig a biró ugyanabban a büntetési nemben a különös rész illető §-aiban meghatározott minimum alá mehet. A ((megkülönböztetési képesség') elejtetett. Az 56. §. összekapcsolja a korlátozott beszámithatóságot, a jogos önvédelem áthágását és a szükségnek ama fokát, mely még végszükségnek nem tekinthető. Ezekben az esetekben a biró a büntetés kiszabásában nemcsak a külön rész §§-ban meghatározott minimumok alá mehet, hanem átmehet a legközelebbi enyhébb büntetési nemre is. (Érdekes e szakasznak az 1843-ki magyar büntető javaslat 72. §-ával való teljes megegyezése). Ugyancsak korlátlan enyhitési joga van a bírónak a N. 57. §-a szerint, ha a tettes tévedésben volt cselekvényének jogellenessége felett. Ezen az alapon a vádlott fel is menthető. Ebből a szakaszból kitetszik, hogy a N. szeri nt a dolusnak fel kell ölelnie a jogellenesság tudatát. Az 58. §. a tettességet szabályozza. A N. a részesség fogalmában végleg elejti azt az alapelvet, hogy valamelyik tettes büntetésének lehetősége és mértéke más tettes büntetésétől függjön, abból következzék. Az összes, a cselekvény létrehozásában közreműködő személyek tettestársakként büntettetnek. Azonban közöttük különbség teendő annak alapján, hogy mennyiben járultak hozzá az eredmény létrehozásához. Korlátlan enyhitési joga van a bírónak annak a tettesnek a megítélésében, a kinek cselekvénye nagyrészben tettestársától való függésének következménye, vagy a kinek cselekvénye az eredmény létrehozásában a többi tetteshez viszonyítva csekély jelentőségű, az eszmei halmazat fogalma a N.-ből kiküszöböltetett. Az összbüntetés a mérsékelt cumulatio elvei szerint szabatik ki. Helyesen állapítja meg a N., hogy a