Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1904 / 1. szám - Az ügyvédi sérelmek az igazságügyi bizottság előtt. 1. [r.]
AZ ÜGYVÉDI SÉRELMEK. 4^ Magyarország ügyvédi kara az igazságügyi kormányt tette felelőssé ez intézkedésekért és az igazságügyi kormánynak szemére lobbantotta, hogy a perrendtartási törvényjavaslat elkészítése alkalmával az ügyvédi karral szemben ellenszenvet, animositást tanusitott. Az igazságügyi miniszter ezzel szemben competens helyen és tényezők előtt több izben kijelentette, hogy nagyrabecsüli az ország ügyvédi karát, átérti nemes és nagy feladatukat a jogszolgáltatásban és elismeri a jogvédőknek a bíróság tagjaival való egyenrangú állását. Nincs okunk, de jogunk sincs kételkedni az igazságügyi miniszter úr szavaiban és intentióinak őszinte voltában. A felsorolt intézkedések azonban úgy a kötelező ügyvédi képviselet, mint az alaki pervezetés szempontjából oly látszattal birtak és oly természetűek voltak, hogy az ügyvédi kar erkölcsi és anyagi helyzetét megtámadni, sőt veszélyeztetni alkalmasak. Most, midőn az igazságügyi bizottság is már letárgyalta a törvényjavaslatot, miután hallottuk az igazságügyi miniszter úr több rendbeli nyilatkozatait, miután alkalmunk volt megfigyelni a törvényjavaslatnak az igazságügyi bizottságban való tárgyalásainak menetét, mérlegelni az ott történt felszólalásokat, módosításokat és indítványokat és megfigyelni az igazságügyi kormányzatnak ezekkel szemben való állásfoglalását: constatálhatjuk, hogy a polgári perrendtartási törvényjavaslatnak ügyvédellenes irányzata arra vezetendő vissza, hogy a törvényjavaslat nem volt eléggé óvatos és előretekintő a% elméleti követelményeknek a gyakorlati igényekkel való összeegyeztetésénél, és e^ operatumnál túlságos mértékben engedett a közvélemény fentérintett jogász- és ügyvédellenes áramlatainak. A tudomány azt tanítja, hogy társasbiróságok előtt ügyvéd által kell magukat a feleknek képviseltetniük, az egyesbiró előtt a fél személyesen jelenhetik meg, ott nincs kötelező ügyvédi képviselet. A társas- és az egyesbiróság közötti különbség és ama ügyek természete, a melyek társas-, illetőleg egyesbiró hatáskörébe utaltattak, indokolja e megkülönböztetést.