Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 7. szám - Vádlói szellem és ügyészi obiectivitás

VÁDLÓI SZELLEM ÉS ÜGYÉSZI OB1ECTIVITÁS. Az ítélőbíró örök vezérelve: in dubio mitius. A kir. ügyész ellenben combinál. Számba kell vennie valamennyi ok lehetőségét, melyre a már meglévő okozatok utalnak. S a nyomozástól csak már akkor állhat el, ha az összes feltalált okozatok, bizonyékok valamennyi combinatiója delictumra, mint okra egyre sem vezet vissza. A nyomozás szakát mindezekből látszólag a vádlói szellem lengi át, a mely a legszűkebb körre szoritja az ügyész obiectivitását. Ha delictum van és a gyanúsítottat alapos gyanú terheli: vádolnia kell. Ily előzmények mellett indul meg a büntető per. A vádelv a büntető per szerkezetét a polgári per mintájára törekszik construálni. A vádló a felperes, a vádlott az alperes, a kik között a biró tesz igazságot. így is fogalmazza a vádelv lényegét Ortolan. A polgári pernek már most lényeges attribútuma lévén az u. n. tárgyalási vagy máskép rendelkezési elv, — a mely szerint mindegyik ügyfél a maga perjogi igénye felett szabadon rendelkezhetik, — számosan a vádelv lényegéhez tartozónak tartják azt, hogy a bűnvádi perfelek is disponálhatnak a perben szereplő igényeik fölött. Ez a nézet a rendelkezési elvből vezeti le a kir. ügyészség vádelejtési jogát. A kir. ügyész rendelkezik a vád fölött, ő a vád ura. Ha azonban a polgári per szerkezetét pontosabban veszszük szemügyre, ugy azt kell találnunk, hogy a rendelkezési elvnek a polgári perben jelentékeny gátjai vannak. A felperes a perrel teljesen korlátlanul nem rendelkezhetik. A litis Contestatio — post narrationem propositam et contradictionem obiectam — hatásai a római jogból átmentek valamennyi müveit állam perjogába. Az 1868. LIV. t.-cz. 69. §-a a kereset feltétlenül való visszavételét csak az alperes megidéztetése előtt engedi meg, ezután az ellenbeszéd előterjesztéséig csak a költség megtérítése mellett. Az ellenbeszéd előterjesztése után csak a per elvesztésével egyenlő hatálylyal biró perletételnek van helye a Jogállam III. évf. 7. f. 2"