Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 6. szám - Büntetőjogi előadások, irta: dr. Angyal Pál, pécsi jogakadémiai tanár ( I . és I I . füzet 1-256. 1.) [könyvismertetés]

3/Ö IRODALOM. máris annyira tájékoztat munkájának irányáról és becséről, hogy a róla való megemlékezést nem tartjuk időelőttinek. A könyv czime kevesebbet mond, mint a mennyit tartalma nyújt. A czimbői azt lehetne következtetni, hogy sablonszerű, rövidre fogott tankönyvről van szó, a mely csakis a jogtanulók használatára van szánva. A tartalom első pillanatra meggyőz bennünket, hogy e mü nem ilyen tanköny. Tankönyveinek legnagyobb része (pl. Werner, Kautz Gusztáv, Finkey stb.) német mintára rendszerbe foglalja össze, s ehhez képest különböző módon széttagolva tárgyalja a büntetőjog anyagát, a minek az a következménye, hogy a ki az ilyen tankönyvből meriti tudományát: annak még egyszer meg kell tanulni a büntetőjogot, hogy a Btk. rendszerében eligazodhassék. Angyal Pál nem követi e rendszert. Természetesen kommentárt sem irt. mert ez meg kiválóan csak gyakorlati czélt szolgál. Szerző azt a czélt tűzte maga elé, hogy egyfelől tudásvágyunkat kielégítse és a továbbépítés alapját lerakja, másfelől pedig a gyakorlati életben való helyes működésre képesítsen (4. 1.). E czél elérhetése végett a következő módszert követi. Egy általános bevezetés után (1 —120. 1.), melyben a büntetőjog tudományának fogalmát és művelési módját egyetemes és magyar jogtörténeti kifejlődését, az anyagi büntetőjog codifikálását s a büntetőjogi elméleteket tárgyalja, áttér a büntettek és vétségek tanára, vagyis magára a Btk.-re. Ezt azután fejezetről fejezetre veszi tárgyalás alá és pedig oly módon, hogy előrebocsátva a fejezet czimét s az illető fejezetben foglalt §-ok szószerinti szövegét: ezután röviden elmondja egy repertóriumban, hogy a büntetőjognak mely anyaga foglaltatik a törvény előrebocsátott rendelkezéseiben, mely után az ekként röviden ismertetett anyag részletes kifejtése következik. így pl. a Btk. I. fejezetének nyers anyaga szerző szerint két főczimre osztható, a melyek elseje a büntetendő cselekményre, másodika a büntetőjog kútfőire vonatkozó tanokat foglalja át. E két főczim alatt azután szerző behatóan, jogtörténeti, dogmatikai és gyakorlati alapon fejtegeti a büntetendő cselekmény fogalmát, felosztását, alanyát, tárgyát stb.; — továbbá a magyar büntetőjog kútfőit és ezek jellegét, a kútfők értelmezését és hatályát — különösen idő tekintetében. Szerző tehát igen helyesen a törvénymagyarázat'szabályainak ismertetésére is kiterjeszkedett, holott büntetőjogi tan- és kézikönyveiből ez rendszerint hiányzik. Érdekkel várjuk a munka folytatását. Ezúttal csak fel akartuk arra hivni a jogászközönség figyelmét. Angyal Pál alapos tudását, világos és könnyen áttekinthető előadási módszerét büntetőjogászaink már ismerik. Ezt tehát fölösleges volna most újra kiemelnünk; a munka érdemleges bírálatától pedig, az idő rövidsége és a hely szűke s a mü befejezetlen volta miatt egyelőre tartózkodnunk kell. E rövid ismertetésből is mindenki beláthatja, hogv büntetőjogi irodalmunk e mü megjelenésével ismét egy nagy lépést fog előre tenni a haladás utján. A most megjelent két füzet ára 4 kor. (V-