Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 6. szám - Az osztrák polgári törvénykönyv revísiójához

AZ OSZTRÁK POLG. TÖRVÉNYKÖNYV REVISlÓJAHOZ. E hosszú idő alatt a törvényköny fényesen bevált. A népnek minden rétegét mélyen áthatotta. Nem csak eszünket hódította meg: szivünkhöz is hozzáforrott. Az osztrák ember ebben a törvénykönyvben értékes kincsét látja és ép oly büszkeséggel vallja magáénak, mint a francziák a code civil-t. És e törvénykönyvet tényleg mestermünek kell neveznünk, ha a saját korának mértékével mérjük. Kitűnik velős rövidsége, egyszerű, könnyen érthető és a szó legjobb értelmében népies nyelvezete által. Megkönnyiti a megérthetését az is, hogy más törvényhelyekre való utalások csak ritkán és kis terjedelemben fordulnak benne elő. De a törvénykönyv a mellett nagy tárgyilagos előnyökkel is dicsekedhetik. Friss és szabad áram járja át: a XVIII. század felvilágosodottságának és humanitásának levegője tölti be. Sok oly intézkedés, melyet jelenleg a német polgári törvénykönyv «vívmányának" tekintenek és joggal magasztalnak jelentékeny kulturhaladásként, Ausztriában az általános polgári törvénykönyv folytán régóta közkincscsé vált. Ha a törvénykönyvet a maga egészében tekintjük, azt a benyomást nyerjük, hogy szerzői és különösen a Kant-féle filosophiában nevelkedett Zeiller a politikai szabadság hiányát a polgári szabadság nagyobb mértékével: a magánjogi életben az egyénnek messzemenő függetlenségével és uralmával igyekeztek ellensúlyozni. Mégis a polgári törvénykönyv, daczára minden alaki és anyagi kiválóságainak, némely tekintetben a legnagyobb mérvben reformra szorul. A jogi szabályok történeti fejlődésnek az eredményei és egy bizonyos korszak szellemi és gazdasági életének termékei. És mennyire megváltozott egész életrendünk a polgári törvénykönyv fennállása alatt! Mily óriási változásokon mentek át időközben a gazdasági viszonyok és a közfelfogás. Akkor még «sociális követelményekről*, «sociális ideálról», melynek megvalósítását a magánjogtól is megköveteljük, a jog sociálissá