Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1904 / 1. szám - A hadügy közössége
i6 GKECSÁK KÁROLY ségvetési aránynak megállapítását is csak arra az esetre jelenti ki kötelezőnek, ha azokra a tárgyakra nézve, a melyeknek a törvényben megirt módon való közössége a pragmatica sanctióból folyónak ismertetett el, mindkét fél egyetértésével időről-időre megtörténik a megállapodás — ez ama meggyőződésének megdönthetetlenségére fog meg nem czáfolható ujabb érvet nyerni, hogy az 1867-iki törvényhozás gondosan került minden oly kijelentést, a melyből a hadügynek közösségére bármilyen következtetést is lehessen vonni. Ez a törvényhozás nyíltan és becsületesen igenis elismerte azt, hogy a közös és együttes védelem a pragmatica sanctióból folyik, és ennek folyományaként elismerte azt is, hogy e közös és együttes védelem egyik eszközének, a hadügynek közösségére nézve is meg kell állapítani azokat az elveket, a melyek mellett az intézendő, és el is volt tökélve az ebből folyó kötelezettségeket hiven és becsületesen teljesíteni, a mint hogy azóta is mindig hiven és becsületesen teljesitette is azokat a nemzet, de ez az 1867-iki törvényhozás sem nyiltan, sem burkoltan, sem kifejezetten, sem következtetések utján megállapítható módon nem ismerte el azt, hogy a hadügy oly közös ügy, a melyet bizonyos esetekben Ausztriától függetlenül el nem intézhetünk. De nézzük a kiegyezési törvény 52. szakaszának rendelkezését és vizsgáljuk, hogy lehet-e annak tartalmában érvet találni az osztrák felfogás helyessége mellett. Mit tartalmaz ez a szakasz ? Minek utána a törvény előző szakaszaiban megállapittatott a védelem közössége és megállapittattak azok az elvek, a melyek a hadügy közös elintézésének módjára vonatkozóan szabályoztattak, és minek utána az előző szakaszokban megállapittatott a közös ügyek kezelési módja, — az idézett 52-ik szakasz szó szerint ezeket mondja: «Azon fentebb körülirt kö^ös tárgyakon kívül, melyek a pragmatica sanctióból kiindulva tekinthetők közösen elintézendőknek, vannak még más nagyfontosságú közügyek, melyeknek