Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - Rágalmazás és becsületsértés. Adalékok a büntető novellához

RÁGALMAZÁS ÉS BECSÜLETSÉRTÉS. 199 van egy hosszú sorozata, mely közvetlenül az egyén ellen irányul ugyan, de közvetve sért és izgalomba hoz egész néposztályt, felekezetet vagy nemzetiséget. A közbéke megerősödésére hatna nyilván, ha az ily meggyalázó kifakadások szintén azok közé soroztatnának a 261. §-hoz, melyek szabadságvesztés-büntetéssel sújthatok. A mi Btk.-ünk a 172. §-ban csupán az izgatást, és a 191. ^-ban csak a vallási szertartás meggyalázását veszi fel körébe, a különböző e téren jelentkező szerves alakulatokat azonban ugy mint például a németbir. büntetőtörvény 166. §-a teszi — külön oltalomban nem részesiti. A 262. §. sem terjed ki ide. Ez ellen alapos kifogás nem tehető, ámde ha az ilyen kifakadások az egyénnel szemben használva őt és vele egy egész népréteget erkölcsi létjogosultsággal biró érzelmeiben sértenek, megokolt ez irányban az elégtételadásnak szigorúbb megtorlás által való kifejezése a törvényben. Elég sajnos, hogy a birói gyakorlat ily esetekben még a súlyosító körülmény megállapítására sem igen hajlik, és igy a törvényhozó feladata volna ez iránt az érzéket felébreszteni. Törvény által alkotott testületek stb. nyilvános rágalmazása. (262. §.). A Btk. XVII. fejezetének legsilányabb s^akas^a a 262. .ss'. és a birói gyakorlat még máig sem tudja biztos elhelyezkedéséhez vinni, annál az egyszerű oknál fogva, mert nem világlik ki szövegéből, hogy tulajdonképen mit akar, vajon azt-e 1, hogy a t. á. a. testületek, hatóságok stb. egyáltalán oltalmat nyerjenek, azaz passiv alanyoknak elismertessenek, vagy 2. ezeknek megsértésénél a nyilvánosságnak a 2^8. §-ban irt publicitásnál nagyobb fokozatát követelje, vagy 3. egyáltalán a közhivatalnokok, közmegbizatásban eljáró területek és azok tagjainak megsértésére nagyobb büntetési tételt mondjon ki?