Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - Rágalmazás és becsületsértés. Adalékok a büntető novellához

RÁGALMAZÁS ÉS BECSÜLETSÉRTÉS. 19 I licitást képvisel, mintha a rágalmazó a tényállítást ugy a kapu alatt alkalmilag egy-egy, mondjuk három-négy bolti szolgának mondja el. A publicitás a rágalmazásnál úgyis mindig beáll hol nagyobb, hol kisebb mértékben, hol egyidejűleg, hol utólag, mihelyt a sértett fél arról tudomást szerez mástól; és a sértett fél torló fellépésével az még növekszik is. Ennélfogva helyesen tette a külföldi törvényhozás többsége, hogy a rágalmazás elemeiből ezt, mint benrejlő jelenséget, kihagyta, és kihagyta azt is, hogy a rágalmazó állitásnak a sértettel szemben való kimondása a delictum meghatározásában helyet kapjon, mert, ha ennek az állitásnak tanuja nem volt. és a sértő azt tovább nem terjeszti, a támadás és védekezés egyidejű és közvetetlen viszonyánál fogva rágalmazás csakugyan nem is létesülhet. Ezek után bátran tehető az a javaslat, hogy a novella küszöbölje ki a 2^8. §-ból ezeket a szavakat: «többek jelenlétében vagy több, habár nem együtt levő személy előtt» és tegye helyébe egyszerűen azt a szót: «más előtt». Hitel-rágalmasás. A 258. §. szövegének, illetőleg a rágalmazás meghatározásának azt a hiányát vetik fel, hogy nem nyújt oltalmat a személyes hitelképesség megtámadása ellen. A mi gyakorlatunk e tekintetben valami feltűnő hiányt nem tapasztalt, az ily támadások többnyire igen szépen elfértek a 2^8. és 261. §. kereteibe, és komoly kérdés az, vajon elkerülhetetlenül szükséges-e ezt az elemet belevinni büntetőtörvénykönyvünkbe, mely elemnek némi osztályérdekü ize van; és igy könnyen más osztályérdek irányában is igényeket fejleszthet. Az érvényben levő külföldi büntetőtörvénykönyvek többsége mellőzi ezt a speciális elemet. Ámde az erre való hivatkozás nem oldja meg, sőt nem is közelíti meg a kérdést annál az egyszerű oknál fogva, mert ezek a törvények mindenütt «a jó hirnév» oltalmát kifejezik, és ebbe elég jól beleolvad a hitelképességhez való bizalom.