Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - Rágalmazás és becsületsértés. Adalékok a büntető novellához

i88 ZSITVAY LEÓ az Indokokban a «tényállítás» constitutiv eleméhez irt magyarázatra ; és végre is nem volna helyesen megokolható, hogy a novellában oly módositások foglaljanak helyet, melyek elkerülhetetlen szükségérzetből nem fakadnak, és melyek egy negyedszázados judicaturának kinyilatkozásait megsemmisítenék. A Btk. 258. §. szövege szerencsésebb lehetne, ugyanazt formásabban lehetne kifejezni, ámde ezzel most foglalkozni meddő dolog; arra kivánok reámutatni, hogy a szövegben olyan van, mely alkotó elemnek van kijelölve, holott az a rágalmazásnak már természeténél fogva nem alkotó eleme, és ugyanazért a gyakorlatban visszásságokra vezet. A 258. §-hoz irt indokolás azt mondja, hogy a rágalmazásnál a publicitást elfogadja alkotó elemnek, nélküle rágalmazást nem lehet felismerni. Bőven ezt a tételt nem fejti ki érveléssel, hanem utal az 1843. évi magyar Btk. javaslat — szerinte — lényegében azonos szakaszára. Ez a szakasz azonban ezt a tételt egészen nem igazolja, mert hiszen már akkor is lát rágalmazást, ha az állított tény közvetetlenül a sértettnek «szemébe» mondatott. A publicitást a rágalmazásnál az ujabb büntető törvénykönyvek nagyobb része mint alkotó elemet már elejtették, és csupán a büntetés felfokozására szánták alapul; és én azt hiszem, ez a helyes irányzat, mert a rágalmazás rendszerint 1 és ez a természete) suttyomban jár szájról-szájra, házról-házra fülbesugással és ebben a formában teszi a legérzékenyebb kárt. Maga a publicitás a rágalmazás lényegén, a rágalmazó tényállításon mit sem változtat. Ezt a fő alkotó elemét meg nem szünteti; a sértettnek érdekeit, javainak oltalmát a publicitás hiánya elő nem mozditja, a rágalmazás tényét át nem változtatja. És mégis a 2^8. §. mindezt könnyedén elvégzi ugy, hogy felállítván kellékül azt, miszerint a tényállításnak «többek jelenlétében, vagy több, habár nem együtt levő személy előtt» kell történnie; ha ez nincs meg a felpanaszolt eset történeti lefolyásában, nincs rágalmazás sem, tehát nincs ok és veszély a közmegvetésre, nincs a büntető eljárásra.