Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 2. szám - A visszaesők. 1. [r.]

A VISSZAESŐK. 83 sadalomellenes elem következetes szaporodását, melyet a legtöbb nyugati államban ujabban constatálnak, szomorú bizonyítékául tekintik annak, hogy semmiféle büntetés, semmiféle javítás és oktatás nem elég sikeres arra, hogy a megrögzött bűnös természeteket visszavezessük a jog, a társadalmi rend tiszteletének ösvényére. És ha egyszer be van bizonyitva, hogy a visszaesők köre csakugyan napról-napra nagyobbodik, és hogy ezek ellen minden eddigi büntető rendszer sikertelen maradt, akkor mi sem természetesebb, minthogy egyfelől uj magyarázatot kell keresni eme az ember erkölcsi természetével látszólag ellenkező jelenségnek, másfelől más eszközök után kell nézni a társadalom védelmére.1 Ama nagy jelentésben,2 melyben Francziaország igazságszolgáltatásának több mint ötven évi eredményeit Yvernés összefoglalja, tényleg a visszaesők kérdésének fontossága teljes elismerést talál; az igazságügyminiszter egyenesen a bűnügyi jelentés legfontosabb részének nevezi, «mivel a büntetések elégtelenségét (erkölcsi szempontból) mutatja és megragadó módon megvilágítja annak a társadalmi sebnek terjedését, mely ellen jelenleg a jogászok és moralisták törekvései egyesülnek*). Francziaország nem is késett a baj ellen ujabb intézkedéseket tenni3 és kétségtelen, hogy a többi államok sem fognak késni azzal a jelenséggel szemben állást foglalni, mely szerint napjainkban egy igen tekintélyes része a bűnösöknek nem az erény és jog ösvényéről eltévelygett egyének, hanem olyan emberek, kik részint valóságos hivatást csinálnak a bűnből, részint szokásból és bizonyos esetekben kétségkívül szükségből (öröklékenység stb.) megmaradnak a bűn varázskörében, igazat adva a költő szavainak, hogy a bűnös tettnek legnagyobb átka abban rejlik, hogy folyton rosszat kell szülnie. Hogy azonban a visszaesők lélektani viszonyait alaposan 1 Die Zahl der rückfalligen Verbrecher verdient aus dem Grundé besondere Beachtung, weil sich in ihr gewissermassen der moralische Erfolg der Strafjustiz zu erkennen giebt. (Österr. Strafrechtspflege, 1880. XXIV. I.) 2 La justice en Francé de 1820 a 1880. Paris. Imprimerie nationale. LXXXIII. 1. 3 Loi du 27 mai 1885 sur la rélégation des recidivistes. 6*