Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 2. szám - A biztosítási jog legújabb codificatiója. 1. [r.]

A BIZTOSÍTÁSI JOG LEGÚJABB CODIFICATIÓJA. 81 hosszabbithassa és módosíthassa az oly biztosítási szerződéseket, a melyeknek megkötése az ő hatáskörébe tartozik. Ezt a rendelkezést, a mely a magyar javaslat 24. §-ában foglalt rendelkezéssel megegyez, helyesnek tartjuk. A javaslat 43. §-a akként intézkedik, hogy ha az ügynöknek tudomása van a biztosított részéről közlendő valamely fontos körülményről, ez a tudomás a biztositó tudomásával nem egyenlő. Ha tehát a biztosított a közlés alkalmával valamit elhallgat és külön be nem jelent, a miről tudja, hogy az ügynök arról tudomással bír, akkor a közlési kötelezettség megsértésének következményeit viseli. Ez azonban össze nem egyeztethető a javaslatnak azzal az elvi álláspontjával, mely szerint a biztosított részéről a közlési kötelezettség akkor tekintetik megsértettnek, ha őt a közlés körül vétkesség terheli, a mi a fentebbi esetben fenn nem forog. Egyéb lényeges rendelkezést az ügynökökre nézve a javaslat nem tartalmaz. És igy a javaslatban nem nyernek megoldást azok a kérdések, a melyek a biztosítási ajánlat tartalmának kitöltése körül felmerülnek. Már pedig ezeknek a kérdéseknek megoldása nélkül az ügynöki visszaéléseknek nagy része orvoslást nem talál. És e tekintetben czélszerübbnek és helyesebbnek tartjuk a magyar javaslatot, mely az ügynökök jogi állásának szabályozásánál a 26. és 27. §-okban ezekről a kérdésekről is intézkedik, midőn kimondja, hogy az ajánlat kitöltésénél közreműködött ügynök a biztositási ajánlatban foglalt homályos és határozatlan kérdések tartalmának magyarázatával meg van bizva és hogy ez az ügynöki értelmezés a biztositót kötelezi, hogy továbbá a biztositó az ügynök által kitöltött ajánlat alapján megkötött ügylet érvényességét abban az esetben, midőn az ajánlat valótlan feleletet tartalmaz a biztosítás elvállalására fontos oly tényről vagy körülményről, melyről az ügynök közvetlen észlelet alapján meggyőződést szerzett vagy szerezhetett volna, meg nem támadhatja; abban az esetben pedig, midőn a valótlan felelet oly tényre vagy körülményre vonatkozik, a mely logállnm. III. évf. 2 f. 6