Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

///. Magánjog- és eljárás. 63 kereseti 3284 koronában végérvényesen megállapította. Minthogy pedig D. község pénztárában 1894. év folyamán felmerült hiány miatt a kártérítési kötelezettséget a C. I. alatt csatolt belügyminiszteri határozat az I. és III. r. alperesek, mint volt községi elöljárók ellen feltétlenül megállapította, az I., ugy a Ili. r. alperes által feltétlen elmarasztalásukat cxélzó kereseti kérelem ellen tett kifogás birói figyelembe egyáltalán nem jöhet, de nem jöhetett birói figyelembe a III. rendű alperes részéről a kár összegének közigazgatási uton történt megállapitottsága miatt tett kifogás sem, mert a kereseti kárösszeg a közigazgatási hatóság, mint az 1886: XXII. t.-cz. 95 §-a. szerint illetékes hatóság által fegyelmi eljárás alapján az I. r. és III. r. alperesek ellen jogerősen megállapittatván, annak ujabb megállapítása per tárgyát többé nem képezheti. Az I. r. és III. r. alpereseket tehát — minthogy egyébként nem is állították, hogy a kereseti czimen ellenük fegyelmi hatóságilag megállapított kártérítési kötelezettség bármely oknál fogva megszűnt — a terhükre megállapított 3284 K 76 fillér kárösszegben — mint községi volt elöljárókat, kiket a kártérítési kötelezettség egyaránt terhel — feltétlenül és egyetemlegesen elmarasztalni kellett. De elmarasztalandó volt a kereseti kárösszegben a II. r. alperes is feltétlenül az Ítélet rendelkező részében megjelölt ingatlan jutalékoknak értéke erejéig, melyeket férje az I. r. alperes 1894. évi augusztus hó 17-diki kelettel ruházott át reá, mert míg egyrészt a II. r. alperes azon védelmi állítását, hogy a férje által reá átruházott ingatlanok hozományi vagyonából eredvén, illetve hozományi vagyonából szereztetvén, csak a téves helyszínelésnek kiigazitásakép vezettettek át a férje nevére, a felhívott és kihallgatott tanúinak vallomásával éppenséggel be nem bizonyította, sőt a tanukhoz kifejezetten a most érintett körülmenyekre nézve kérdést sem intéztetett, s mert másrészt a beszerzett fegyelmi iratokból kitetszőleg I. r. alperes, a tudvalevő ingatlan átíratást akkor eszközölte ki, mikor már a III. r. alperes volt d-i körjegyző ellen vonatkozóan már régen fegyelmi vizsgálat folyt, és a mikor a vármegye alispánja magát az I. r. alperest, mint akkori d-i községbirót, a fegyelmi iratoknál 1894. évi augusztus 2-diki kelettel felvett jegyzőkönyvnek tanúságához képest — főszámvevőileg megszámoltatta, a mely megszámoltatás 2948 K 82 fillér (1474 írt 41 kr.) hiányt derített fel; és mert a felderített mindezen ténykörülményekből ok- és szükségszerűen az következik, hogy I. r. alperes a tudvalevő vagyonátruházást nejére a II. r. alperesre kijátszási szándékkal azért eszközölte, hogy a már akkor terhére felfedezett községi pénztári hiány