Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A svájczi büntetőtörvénykönyv legujabb javaslata [könyvismertetés]

582 KÜLFÖLDI JOGÉLET. csökkent, igy különösen szellemi egészsége avagy öntudata jelentékenyen) befolyásolt (wesentlich beeintráchtigt) volt. A beszámíthatatlan egyén természetesen nem büntethető, a csökkenten beszámítható büntetését ellenben a biró szabad belátása szerint enyhiti. Ez alatt azt kell érteni, hogy a birót az illető bűntettre megállapított büntetési nem és mérték nem köti, vagyis hogy ily esetben a tettesre tetszése szerinti büntetést mér ki. Mindkét osztályba tartozó tettest, ha a közbiztonság az illetőnek gyógy- vagy ápolóintézetbe való elhelyezését megkívánja, a biró ezek egyikébe beutalja, ha pedig ezt az illetőnek állapota igényelné, ugy az illető a végből a közigazgatási hatósághoz utaltatik át. A javaslat ezek után a dolus fogalmát tárgyalja s bár általánosságban — nézetünk szerint helyesen — tartózkodik a definitiók megadásától, a szándéknál eltér ez álláspontjától s ennek fogalmát akként fejti ki, hogy «szándékosan követi el a büntettet az, ki a tettet, mely a bűntett tényáiladékát foglalja magában, tudva és akarva végrehajtja (wer die Tat, in der das Verbrechen besteht, mit Wissen und Willen ausführt)». Ugy véljük, a javaslat nem jár el helyesen akkor, a mikor a dolus fogaimának meghatározásába bocsátkozott. Bár az akarat-teoria napjainkban uralkodó,, mégis ezt törvénybe iktatni s ezzel a tudományos fejlődésnek mintegy útját állni, nem czélszerü; helyesebb volna, ha a javaslat a kérdést nyitva hagyná. Még kevésbbé fogadható el helyesnek a javallat 20. articulusánale tartalma. E szakasz következőleg szól: «A ki a bűncselekményt abban a hitben követi el, hogy a tett elkövetésére jogosítva van (er sei zu der Tat berechtigt): enyhébben bünlethelö». Érdekes ez intézkedés története. Az 1890. évi javaslat 15. art. még vagylagosan intézkedik, t. i. hogy az esetben, ha tettes a cselekményre magát tévesen feljogosítva érezte, ugy a büntetés mérséklendó és kivételesen egészen kizárható (ausnahmsweise gánzlich auszuschliessen). Az 1894. évi javaslat sem fejezte ki a fenti szakaszban rejlő gondolatot oly ridegen, mint az 1905-as, a mennyiben csak azt mondja, hogy a tettes enyhébben büntethető, ha abban a nézetben cselekszik, hogy nem követ el büntettet. E fogalmazás nyitva hagyja ugyanis azt a kérdést, hogy mi történjék azzal, ki a tett elkövetésekor abban a nézetben volt, hogy nemcsak hogy büntettet nem követ el, de még jogellenesen sem jár el. És még az 1896. évi javaslat is. a «berechtigt» szó. helyett a halványabb «befugt» szót használja. A javaslat fenti intézkedésével útját állja annak a felfogásnak, miszerint a jogellenesség tudata nélkül nincs szándékos bűncselekmény, vagyis hogy vádlott ily esetben egyáltalán nem büntethető. E felfogást pedig ma még sokan vallják. Idevonatkozólag az elméleti kiválóságok közül kiemeljük Bindinget, Burit, Hölschnert, Olshausent, Schnierert, Edvi Illést s utalunk arra is, hogy a m. kir. Curia praxisa is mindinkább e nézetet teszi magáévá: mint ezt az ellenkező nézeten levő Finkey is tankönyvé-