Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - Japán joga és törvénykezése. 1. r. [könyvismertetés]

KÜLFÖLDI JOGÉLET. SIS károsok kereskedői részére vagy terhére. A forgalmat váltók, bankjegyek, check-ek és kötelezőjegyek közvetítették, s az egyes bankok kölcsönös követeléseiket clearing utján rendezték. Hátiratokkal ruháztak át forgatható papírokat — a felek nevei számára divatba jött rövidítések felhasználásával — s a hátiratok lánczolatának megvolt az igazoló és átruházó ereje. A kereskedelmi forgalom biztonságát nagyban emelték a kereskedelmi papirokon alapuló peres ügyeknek engedett kedvezmények: sommás eljárás rövid határnaoDal. az ily papírok tulajdonosainak engedett zálogjogi elsőbbség, az ily ítélet teljesítésének szigorúbb és gyorsabb kikényszerítése. A kereskedelmi forgalomban szereplő személyek voltak: termelők, fuvarozók, nagykereskedők és szatócsok; kivált a nagykereskedők szerepe volt ez időben fontos már csak azért is, mert ők adtak előlegeket földmiveseknek és mesterembereknek. Különböző ügynökségek is voltak áruk eladására, vásárlására, szállítására. A tengeren az árut akár a feladó, akár a czimzett rendelkezésére lehetett szállítani. Bizonyos szokások álltak fenn -az áruk átvétele, a fuvarlevelek szerepe, a fuvardíj megfizetése körül. Az áruk eladása árverésen is történhetett, a mely nyilt piaezon ment végbe. Egy japáni «Lloyd» kifejlesztette a hajókárokra, azok megtérítésére és kifizetésére vonatkozó szabályokat; behozta a hajók és rakományaik, valamint sebességük, vitorláik, hordképességük és egyéb jellegzetességeik lajstromozását, kapcsolatban minden egyes hajó érkezése és indulása időpontjának feljegyzésével, a mit bizonyos hajójegyek kiadása utján ellenőriztek. Hajóieveleket is állítottak ki. Szemlét tartottak az érkezett áru fölött, megállapították és megbecsülték a károkat s kifizették a fuvardijat. Ugy a hajókárokra irányuló, mint minden egyébnemü panaszokat is megvizsgált és eldöntött a Lioyd hivatala; a szenvedett kárban mind a felek arányosan osztozkodtak. A hajó tulajdonosa rendszerint a hordképesség négy ötöde erejéig fogadott el rakományt; a többi helyet a kapitánynak engedte át, a ki azt különböző rakományokkal töltötte meg, s az ezekért beszedett fuvardíjból elégítette ki magát és a hajószemélyzetet, ő viselvén a veszélyt is az őt illető fuvardíj erejéig. Ez volt a jogállapot az 1868-iki forradalomig. Ennek lezajlása után, 1872-ben, történik az első elhatározó lépés a modern jogreformok felé: a most jelzett évben választották el a bíróságot az igazságügyi igazgatástól, s léptettek életbe fokozatos bírósági szervezetet. Egy évvel utóbb kodifikálták az eljárási jogot, és egyúttal szabályozták annak egyes különös nemeit. Két évvel később előírta a törvényhozás, hogy a bírói határozatok a már meghozott törvényekhez alkalmazkodjanak; törvény híján a jogszokást tartsák szem előtt; ilyennek is híján pedig a méltányosságot. Társadalmi és gazdasági forrongás siettette a törvényhozás működését. Japán szorosabb érintkezésbe jutott a külfölddel* és a külföldi álla* Lásd a mi kereskedelmi és hajózási szerződésünket Japánnal, 1898 : XXXV. t.-cz. ?9*