Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A tulajdonjog alaptanai [könyvismertetés]

IRODALOM. 571 Ám ezzel korántsem akarom a történelmi rész becsét kétségbe vonni, sőt annak egyenesen hézagpótló jelentőségét föltétlenül elismerem. A dogmatikus részt szerző inductiv módszerrel dolgozta ki, tehát az előzetesen fölállított szabályokból construálja a fogalmakat. Kiindul a tulajdonjog természetének kérdéséből, minek rendén beható tanulmány tárgyává teszi a dologiság fogalmát és lényegét, kapcsolatban annak a kötelmi jogtól való elhatárolásával (98—113. 11.), majd a tulajdonjog tárgyának (226—167. o.) és tartalmának (168—283. o.) szentel egy-egy fejezetet és e kérdések tisztázása után épiti meg a tulajdonjog fogalmát (284—296. 11.). Nagy alapossággal és főleg a német irodalom ide vágó termékeinek lelkiismeretes tekintetbe vételével tárgyalja a dologi és kötelmi jog határkérdését. Concrét eredményt e nehéz probléma terén ő sem tud ugyan elérni, ámde elismerésre méltó a bonyodalmas kérdés jelenlegi állásának beható és mégis áttekinthető alapos föltüntetése. Nagy részletességgel fejti ki szerzőnk a dolog fogalmát; tudományos fegyelmezettség és e mellett practikus jogászi érzék jellemzik e nagy minuciositással kidolgozott fejezetet. A tulajdonjog tartalmának kifejtésénél igen helyeselhető szerzőnek az az eljárása, hogy egy az irodalomban eddig kevéssé méltányolt felfogáshoz csatlakozik, a mely pedig gyakorlati szempontból nagyon üdvösnek mondható. Már Böcking, de főleg Pagenstecher («Die römische Lehre vom Eigenthum» cz. m. L k. 1. §.), Wirth («Beitráge z. System des rom. Rechts» cz. m. 19. s k. 11., 39. s k. 11.) és Rudorff (Puchta: «Vorlesung»-jainak kiad. I. k. 144. §. 2. j.) fölállították azt a constructiót, hogy az uralkodó elmélet által u. n. «tulajdoni korlátok», voltaképen nem korlátok, hanem épen a tulajdon tartalmát nemlegesen meghatározó körülmények. Nagyon helyesen tette tehát a szerző, hogy ezt a felfogást átvette és a találó formulázás által tökéletesítette is. A tulajdon intézményének nem lehetnek korlátai, a miket az uralkodó felfogás ilyenekül tekint, tényleg nem egyebek, mint a tulajdonjognak negatíve meghatározó fogalmi alkatelemei. Ezáltal a tulajdonjognak, mint tételes, gyakorlati fogalomnak, igen helyes és a változó gazdasági, socialis stb. viszonyokhoz mindig simuló definicziójához jutunk. A tulajdonnak, mint tételes intézménynek tartalmát ugyanis mindenkor az határozza meg, hogy a tételes jog minő jogosítványokat von el a föltétlen uralom köréből. A fogalmaknak ily construálása a gyakorlati élet szempontjából is czélravezetőnek fog bizonyulni. Ez a practikus szellem különösen jellemzi a műnek a szomszédjogot tárgyazó czimét '247—249. 11.) is, mely részletet szerző főleg Ihering idevágó geniáiis fejtegetései («Zur Lehre von den Beschránkungen des Grundeigenthümers im Interessé des Nachbarn» és «Rechtsschutz gegen injuriöse Verletzungen», Gesammelte Aufsátze II. és III. J^J. s k. 11.) eredményeinek felhasználásával és szellemében dolgozta ki.