Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

///. Magánjog és eljárás. 57 kifejezetten csak a 74., 75. és 78. §§. eseteiben enged meg; és habár azokat általában világosan nem tiltja, kétségtelen, hogy halmozottságuk ellenkezik a nyilvánkönyvek rendeltetésével, melyekben a tájékozódást megnehezítik, nem is tekintve, hogy korlátlan megengedésük könnyen megtévesztéseknek és káros üzelmeknek nyitna utat; kivételes esetekre pedig kielégitő szabályok fel nem állíthatók. A telekkönyvi rendelet 131. §-ának rendelkezése az ellenkező felfogást nem támogatja, mert az a feltételes jogokra vonatkozó zálogjogok megengedhetőségének kérdésével mi összefüggésben sem áll, hanem csak azt az önként érthető szabályt fejezi ki, hogy ha valamely jog szerzése vagy megszűnte feltételtől, fentartástól vagy időponttól függ, az a bejegyzésben világosan kitüntetendő, mely esetek közé az elidegenítési és terhelési tilalom is tartozik; ezen esetekben azonban, eltérően a fentidézett §§. rendelkezéseitől, a zálogjog megengedhetőségéröl nem tesz említést. Különben is az elidegenitési és terhelési tilalommal fenállásának idejéig az ingatlan forgalmon kívül van helyezve, a meddig sem a korlátolt tulajdonosnak, sem annak, kinek érdekében kiköttetett (várományos), nincs oly joga, mely forgalmi értéket képviselő zálogtárgyul szolgálhatna, mi a zálogjog érvényesülhetésének egyik alapfeltétele. Az elidegenitési és terhelési tilalom azonban, ha érvényesen lett is bejegyezve, nem akadályozza az ingatlan haszonélvezetére vonatkozó zálogjog bejegyzését; mert a telekkönyvi rendelet 130. §-ának b) pontja és a végrehajtási törvény 21 r. §-a értelmében az ingatlan haszonélvezete (jövedelme) külön is szolgálhat zálogjog tárgyául, és mert a tulajdonos az elidegenitési és terhelési tilalommal megkötött ingatlan hasznaival szabadon rendelkezhetik, azok tehát a hitelezők javára is lefoglalhatok, és mert végre az elidegenitési és terhelési tilalom csak mint a dolog állaga feletti rendelkezés korlátozása hatályos, mely tehát a haszonélvezetet nem érinti. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1902. évi november hó 4-én tartott teljes üléséből Hitelesíttetett az ugyanazon évi deczember hó 22-én tartott teljes-ülésben. E döntvény bírálatát 1. c füzetnek 133. lapján. 45. Kiskorúságban kötött szerződés utólagos hallgatag jóváhagyása. Felperes, ki a csekefalvi 28. számú telekjegyzőkönyben N. f 1 — 67 rendszámok alatt irt ingatlanokra nézve néhai L. J. egyik örököseként alperesekkel közös osztatlan tulajdonosként van bekebelezve, kérte, hogy miután alperesek neki az ingatlanokból való jutalékát természetben kiadni nem akarják, a közösség közöttük itéletileg megszűntnek nyilvánittassek és alperesek az ingatlanok természetbeni megosztása után a neki jutandó illetménynek birtokába adására köteleztessenek.