Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903 / 9. szám - A felségjogok és nemzeti törekvések a hadügyekben
ROHONYI GYULA Ellenkezőleg az 1867: XII. t.-cz. Magyarország törvényhozási és kormányzati önállóságát decretálta, a viszony köztünk és Ausztria között a «dualismus» lett, a két állam teljes paritása mellett. Ezekből azután önkényt folyik, hogy az országgyűlés mindazokat az ügyeket a «közös» hadsereg magyar részében teljes joggal szabályozhatja: oly kérdéseket, melyek eddig törvényhozói uton elrendezve nem lettek, eldöntheti — s ehhez csak a király mint a törvényhozás egyik tényezőjének hozzájárulása szükséges. S ezekkel sem a kiegyezési törvény, sem a hadsereg «közössége » semmivel meg nem bolygattatnék, mert a közös hadsereg azután is közös maradna és az egész fegyveres erő vezérletében, vezényletében és belszervezetében — egységes. Az osztrák politikai körök fentjelzett magatartását mi másnak nem tulajdonithatjuk, mint a magyar közjog (korábbi törvényeink) s a magyar kiegyezési törvény nem ismerésének. Talán helytelen volt az 1867: XII. t.-cz.-et «magyar kiegyezési" törvénynek elneveznem, mert Ausztriának «kiegyezési törvénye* nincs is. Az osztrák 1867 decz. 21-iki törvény, mely az 1867: XII. t.-cz.-nek megfelel: nem kiegyezési törvény. A mi kiegyezési törvényünk egy, a pragmatica sanctió alapján létesült, s az ebben foglalt kölcsönös kötelezettségeket és jogokat körüliró ujabb szerződés a király és nemzet között. Ausztriában ily kiegyezési törvényre nem volt szükség, mert Ausztriában a fejedelem abszolút hatalommal rendelkezett. De mivel Ausztriával való kapcsolatunk folytán ott is alkotmányos képviseletre volt szükség: kapott Ausztria is alkotmányt s meg lett alkotva az 1867 decz. 21-iki törvény, mely csak a kö^ös ügyek körülírását és azok alkotmányos kezelésének szabályozását foglalja magában. Ezért tér el rendszerében és szóvegében is e két törvény egymástól. A szövegbeli eltérés okozza azután azt, hogy az osztrákok