Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A felségjogok és nemzeti törekvések a hadügyekben

ROHŐNYI GYULA Felségjogok csak világos és positiv törvénybeli rendelkezésekkel statuálhatok. A törvény hallgatása legfeljebb annyit bizonyít, hogy a kérdés nyílt kérdés maradt közjogilag, mert azt sem az 1867., sem az 1868-iki törvények meg nem oldották. Egyébként nem magában álló az 1868: XL. t.-cz. hallgatása a hadsereg nyelvéről. Az 1868: XLII. t.-cz. sem szabályozta a népfölkelés vezényleti és szolgálati nyelvét, pedig ez már speciális nemzeti fegyveres erő; csak az 1886: XX. t.-cz. pótolja e hiányt s állapítja meg a népfölkelés nyelvét, ugyan ugy mint a honvédségnél. Azonban már az 1868: XLI. t.-cz. 18. §-ában világosan törvényben van szabályozva a fegyveres erő egyik tagozatának, a honvédségnek vezénynyelve a következőleg: «A honvédség vezénynyelve a magyar, zászlaja O felsége jelvényei mellett az ország színeit és a magyar állam czimerét viseli.» A népfelkelésnél a nyelv meghatározása 1886-ig nyilt kérdés maradt s azon a módon nyílt kérdés maradt a kö;ös hadseregnél egés^ a mai napig. Az 1868: XLI. t.-cz. 18. §-a és az 1886: XX. t.-cz. 7. §-a, melyek a honvédségnél és a népfölkelésnél a vezényleti nyelvet megállapítják, — a legfényesebb c^áfolatai annak a tételnek, hogy az 1867: XÍI. t.-cz. 11. §-ában felsorolt fölségjogok a nyelv megállapítására is vonatkoznak, hogy e jogról a törvényhozás lemondott s azt O felségére ruházta volna. Az idézett két szakasz a jelen esetben törvényes interpretatiója az 1867: XII. t.-cz. 1 1. §-ának, ha tehát a törvényhozás 1868-ban és 1886-ban így magyarázta a felségjogokat: — azt mindnyájan így tartozunk elfogadni és az ellenkedő magyarázat semminemű jogosullsdggal nem bír. Az idézett törvényeket sem az országgyűlés meg nem hozhatta, sem a király nem szentesíthette volna: — ha akkor a nyelv megállapítását fölségjognak tekintették volna.