Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

//. Büntetőjog és eljárás. 4> sikkasztás tényálladékát látta fenforogni mindannyiszor, valahányszor a vevő ily ingó dologgal mint sajátjával rendelkezett. De a kir. Curiának állandó magánjogi gyakorlata is az ingóra vonatkozóan azzal a kikötéssel létesített adás-vevési szerződést, mely szerint az eladott ingóság a vevőnek teljes tulajdonába halasztási feltételül kikötött abban az esetben megy át, ha a vételár egészen kifizettetett, mindenkor joghatályosnak ismeri el. A kir. Curia büntető és polgári szakosztályainak ezen állandó és egyöntetű gyakorlatára való tekintettel tehát kötelező szabályként jelentkezik az a megállapítás, hogy a tulajdonjognak a vételár teljes lefizetéséig való fentartásával eladott ingó dolog, ezen feltétel bekövetkeztéig az átadás daczára az eladó tulajdona marad, a birlaló vevőre nézve pedig idegen ingó dolog, melynek jogtalan eltulajdonítása vagy elzálogosítása a Btk. 355. §-ában meghatározott sikkasztás tényálladékát állapítja meg. E határozat a Bp. 442. §-a értelmében a felekre nézve hatálylyal nem bír. (1902 április i-én 2926. sz.) A pactum reservati dominii érvényességének kérdésében a Curia büntető tanácsainak felfogása mindig szorosan simult a polgári szakosztály véleményéhez. Mikor a 80-as években a polgári tanácsok a tulajdon-fentartás kikötésének joghatályosságát nem ösmerték el, a bűnügyi osztály állandó gyakorlata volt, hogy a vevő nem követ el sikkasztást, ha a megvett dolgot a vételár teljes lefizetése előtt eladja (Bjt. V. k. 48. 1., VI. k. 215. 1., IX. k. 108. 1., X. k. 249. 1.) ; a kilenczvenes években fordulat állott be a Curia civilis praxisában, s azóta a tulajdonjog fentartása mellett eladott ingóságoknak a vevő által a vételár lefizetése előtti elidegenítése a Btk. 355. §. alapján büntettetik (Bjt. XXXIV. k, 185. 1., XXIV. k. 219. 1., XXXVI. k. 91. 1., XXXVII. k. 264. 1.). A Curia fenti határozata megfelel az utóbbi évek állandó gyakorlatának. 40. Bűnösség megállapítása két egybehangzó felmentő ítélettel szemben. Ravasz fondorlat a csalásnál. (Btk. 1. 379, Bp. 385. §. 1. a) p. 437. §. 3. bek). Vádlottak a részükről megszerzett alig egy-két korona értékű négy kilogramm sulyu sárgaréz rudat abból a czélból, hogy saját vagyoni hasznuk végett valakinek aranyrudként adják el, együttesen talált kincsnek híresztelvén: a hírről szintén értesült Schlesinger Saroltát a rúdnak talált kincs és arany mivoltára nézve tévedésbe ejtették, mi által őt az ismeretlen helyen tartózkodó Veiszner Jakab közvetítése mellett 1900. évi október hóban Zentán a rúdnak 2400 koronáért megvételébe belevitték, s a 2400 korona vételár kifizetésével megkárosították. A szabadkai kir. törvényszék a vádlottakat a Btk. 379. 380. §§-ban