Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - Dr. Baross János: Agrár öröklési jog. I. kötet. Általános tanok és a német törzsöröklés [könyvismertetés]

IRODALOM. 263 len évtizedes háború. Nyilt polémiába mindazáltal csak egy helyen bocsátkozik, a mikor Brcntano-mk a törzsöröklési rendszer ellen felhozott érveivel szembe állítja azt, a mit ennek ellenfelei ellene Németországban felhoztak. Brcnlano t. i. igen alkalmas ellenfélnek : az a kétségtelenül nagy szenvedélyesség, a melylyel ő az egyenlő örökösödési osztályt a törzsörökléssel szemben védelmezte, igen gyakran ragadja el őt is, mint minden pártemberi, arra, hogy tényeket, nyilatkozatokat színezzen, az álláspontja ellen szóló adatokat a valóságnál tompább, a mellette szólókat rikítóbb világításban mutassa be. E túlzásokat kikeresni és az egész elvi álláspont ellen harezba vinni annyi, mint biztos győzelem. De vannak ám más ellenfelei is az agrár irányzatnak, a kik épen, mert objectivebbek Brcntano-ná\, kettőzött figyelmét érdemlik meg az objectiv szemlélőnek, és kettőzött buzgalmát az agrarizmus apostolának: ezek ismerését, argumentumaik és eredményeik elfogadását vagy megezáfolását, megköveteljük az agrárörökjog írójától. Hogy e méltatlanul mellőzötteknek csak legjelesbjét említsük: az öreg Sehctef/le a Baross könyvében •— legalább annak általános részében — még meg sincs említve, noha a «Deutsche Kern- und Zeitfragen, Neue Folge, Berlin 1895." czimü gyűjteményének 190—504. lapjai az agrárpolitika alapkérdéseit illető oly fejtegetéseket tartalmaznak, a melyek egész uj perspectivát nyitnak az olvasó előtt, mert belőlük a tudós igazságszeretetével párosult államférfiúi bölcseség és önmérséklet szól hozzánk. És Schaeffle sorsát sok más sem kerülte ki : az agrárprogramul ellenzői közül úgyszólván csak azokat látjuk legalább idézve, ha nem is felhasználva és méltatva, a kikre maga Brcnlano hivatkozik (Le Play, Passy, vicomte de Bonald. Riehl, Fick ctc.j, a mi az egyoldalúság látszatát keltvén, a szerző objectivitásába vetett bizalmat rendíti meg. E bizalom pedig egyszerűen döntő jelentőségű oly munkánál, mely, miként a Baross-é, nagyrészt személyes utánjárással összeszedett adatok feldolgozásából áll, mely adatok megbízhatóságának egyetlen záloga gyűjtőjük tudományos megbízhatósága. Adatgyűjtés és pártszempont: e kettő együtt minden könyvet megfoszt tudományos jelentőségétől. A mily készséggel concedáljuk tehát a Baross könyvének azt a nagy érdemet, hogy a külföld és jelesül Németország különböző agrárjogi intézményeit és azok milieu-jét nagy alapossággal és gondos részletességgel elénk varázsolja: ép oly nyomatékkal kell utalnunk arra, hogy az «Altalános Rész»-nek nevezett fejtegetések egyes tételei még egyáltalán nincsenek bebizonyítva. Hogy mennyiben állják meg helyüket, mennyiben nem, erre itt a dolog természeténél fogva ki nem terjeszkedhetünk. De hogy egyet-mást abból, a miben nem értünk egyet szerzővel mi, a kik sem agráriusok, sem agrár-ellenesek nem vagyunk, mégis felemlítsünk : egyáltalán nem lehet tudományos igazságul elfogadni — s abból aztán esetleg következtetéseket vonni —, hogy csak a foldmives üzleti elete folyik le a nemzeti határokon belül és csak ez van elválaszthatatlanul Ösz-