Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. A törvény területi hatálya; mentelmi jog

2H BÍRÓI GYAKORLAT. «az országgyűlési képviselőnek, tanúságtétel végett megidéztetéséhez a képviselőház engedélye nem szükséges. A tanuként megidézett képviselő ellen személyes szabadságát korlátozó kényszereszközök azonban, a képviselőház ülésezéseinek tartama alatt, csakis a mentelmi jog felfüggesztésének előzetes kieszközlése után alkalmazhatók»; * 4. a képviselőház igazságügyi bizottságának a ház által 1884. évi május hó 8-án elfogadott jelentésében foglalt az a kijelentés, hogy: «a közhivatalnok, a ki a mentelmi jog megsértésével, tehát hivatali hatalmával visszaélve, valamely képviselőt, mentelmi jogának felfüggesztése előtt, törvényellenesen elfogat vagy letartóztat, a btk. 193. és köv. §-aiban meghatározott személyes szabadság megsértése elleni vétséget vagy büntettet követi el és a 193., illetőleg a 195. §-ok szerint büntetendő));** 5. a képviselőház mentelmi bizottságának 1891. évi aug. hó 10-én kelt s a ház által elfogadott jelentésében, a mentelmi jognak magánszemélyek részéről történt megsértésére vonatkozó kijelentés. Az 1867. évi nov. hó 18-án kelt s fennebb 1. alatt közölt képviselőházi határozat első pontját a képviselőház következetesen olykép értelmezte, hogy az ott emiitett «feleletre vonás» alatt kizárólag hatósági («hatóság által», vagy «hatóság előtt») feleletre vonás értendő, vagyis, hogy: «a képviselő a hivatása gyakorlatában mondottakért semminemű hatóság által és semmiféle hatóság előtt feleletre nem vonható». Ezt az álláspontot fogadta el az igazságügyi bizottságnak az 5. pont alatt említett jelentése is, midőn nem találta helyesnek Mocsári Lajosnak azt az indítványát, "hogy a képviselő ellen egyesek által elkövetett jogsértő büntetendő cselekmények a mentelmi jog megsértése szempontjából külön intézkedés tárgyává tétessenek». Az országgyűlési tagnak a házban mondottakért, pl. testi bántalmazása, vagy párbajra kihívása ehhez képest az általános büntető törvények szerint ítélendő meg. A mentelmi bizottság 1891. évi aug. hó 10-én kelt jelentésében azonban annak constatálása után, hogy: «a ház e cselekményeket mindig olyanoknak tekintette, a melyeknek megtorlása a törvény rendes útjára tartozik, a nélkül, hogy e cselekményeket a mentelmi jog megsértésének fogalma alá vonta volna», annak a nézetének adott kifejezést: 'thogy minden cselekmény, a mely oda irányul, hogy a képviselőtől, hivatása gyakorlatában mondottakért a házon kivül követel elégtételt: érinti a képviselő mentelmi jogát, s e szempontból kívánatos, hogy a ház * BJT. 18. k. 40. 1.; az esetet, a mely e határozatra alkalmat adott, 1. u. o. Az e határozat alapián 180=10/1889. sz. a. kiadott igazságügyminiszteri rendeletet 1. u. o. 112. 1. ** Hermán Ottó képviselő megtámadtatása alkalmából. Az igazságügyminiszter a kormány nevében kijelentette, hogy a kormány az igazságügyi bizottság véleményét osztja, ellentétben a ház mentelmi bizottságának állításával, hogy a mentelmi jogosértő közhivatalnok csupán fegyelmileg büntethető. Szövegét 1. BJT. 8. k. 115. 1.