Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - Tóth Lőrincz, 1814-1903

TÓTH LŐR1NCZ. vádi eljárási javaslatnak életbeléptetésére törekedett. Jelentékeny része volt az 1867 május hó 17-éről és július hó 2 5-érői kiadott sajtó-eljárási rendeletek szövegezésében, a mely rendeletek 3 3 esztendőn keresztül kútfői voltak sajtójogi törvénykezésünknek. Az igazságügyminiszterium irattárában feküsznek előadói, illetőleg revisori munkásságának termékei több nagyfontosságú kérdésben. A Curián a sajtóügyeknek is éveken át referense volt és fontos elvi kérdésekben közreműködött sajtóügyi judicaturánk fejlesztésében. Sokoldalú irodalmi munkássága mellett természetszerűleg nem foglalkozhatott kizárólag egyik jogi szakmának legmélyebbre ható müvelésével sem. De a jogirodalom terén is maradandó alkotásokkal biztositotta nevének emlékezetét. Nem is emlitve régibb (pl. az általa jól ismert úrbéri jog körébe eső) jogirodalmi munkáit, 1869-ben az akkori idők több nagy nevü jogászával, többek között Csemegi Károlf\ya\, Pauler Tivadarral és Szilágyi Dezsővel együtt meginditja és szerkeszti a «Magyar Jogtudományi Szemle» czimü folyóiratot, melybe számos becses értekezést is irt. Az Akadémiának évtizedeken át ő volt a gyakorlati jogélettel kölcsönhatásban levő tudományágak körében legmunkásabb tagja és különben nagy nevü, de — ugy hiszem — e kérdésben téves állásponton levő akadémiai tagokkal szemben több izben egyedül képviselte azt az álláspontot, hogy a gyakorlati jogélet kérdéseit az Akadémia értekező asztalánál és az akadémiai kiadványok hasábjain is lehet, sőt kell tárgyalni. Egész kötetet tennének ki az akadémiai értekezések közt (Értekezések a társadalmi tudományok köréből) megjelent tanulmányai. Vizsgálta magyar szempontból a «szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság rendszerét polgári törvénykezésünkben" (Id. Ért. IV. köt. 3. sz.); szemlét tartott a «magyar jogászgyülések munkássága és eredménye felett* (Id. Ért. II. köt. 5. sz.). Értekezett a magyar főrendiház reformjáról. (Id. Ért, VII. 4. sz.).