Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - Tóth Lőrincz, 1814-1903

^ TÓTH LŐRINCZ. ^ (1814—190J.) Irta: dr. BALOGH JENŐ. A magyar jogélet, a magyar jogtudomány és törvénykezésünk története tekintetében is a szomorú valóságot fejezte ki Akadémiánk ékesszavu szónokának : Beöthy Zsoltnak Tóth Lőrinc^ ravatalánál mondott classikus szépségű búcsúztatója abban, hogy midőn a magyar jogirodalom és jogtudomány Nestorának tetemét átadtuk az anyaföldnek, «bucsut vettünk nemzeti életünknek egy dicső korszakától: a nagy eszmék, a nagy czélok, a nagy érzések és nagy tettek korától», a melynek a megboldogult utolsó képviselője volt. Mikor Tóth Lőrincz 1837-ben megszerezte az ügyvédi oklevelet és a gyakorlati jogélet terén is megkezdte fáradhatatlan munkásságát, igazságügyi szervezetünk és tételes jogunk még a rendi alkotmány jellegét viselte magán és ezenfelül a jogéletnek több terén a törvényhozási szabályozásnak hiánya és a törvény előtti egyenlőtlenség tömérdek visszásságot teremtett. A törvényhatóságok bíróságai mellett első fokon az uriszékek gyakoroltak joghatóságot. Az egyéni jogok biztosítékai csak a kiváltságos társadalmi osztályok tagjaira nézve voltak szabatosabban megállapítva. A nem-nemesek bűnügyeiben az arbitrarius ítélkezés és a nyomozórendszernek egyes visszaélései, igy a kínvallatásnak leplezett alakjai és a lelki tortura különféle fajai gyakran előfordultak. Birói alkotmányunknak alapjai sem voltak még lerakva. A sajtó felett előleges czenzurát gyakoroltak. jogállam. II. cvf. 4. f. j -