Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 3. szám - Kuncz Ignácz

i84 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. szettudományi világnézet embereit meleg rokonszenvvel nézi; bár az akarat szabadságában hisz, érzi, hogy a törvényszerűség fogalmát nem mellőzheti; bár isteni kéz által belénk oltott igazságokat feltételez, a fejlődés törvényét nem taszítja el teljesen; bár az eszmék transcendentalis kialakulását tanítja, a meterialis környezet alakító befolyását tisztán látja. Kunc\ lgnác\ alakja ezek szerint ugy jelentkezik, mint átmeneti jelenség a metafizikából a modern természettudományi világnézetbe. Érdekes volna megvizsgálni, hogy milyen környezeti és egyéni hatások okozták megállapodását ezen a határmesgyén. Bármint legyen is, mi ugy érezzük, hogy metafizikusaink táborából még senki nem jutott oly közel a természettudományi alaphoz, mint ő. Kivált ott, hol metafizikai békóitól szabadulva, hatalmas történelmi tudása és éles logikája szabadon működhetnek, egészen modern eredményekre jut. Hogy csak egy pár helyet említsek: kritikája az organikus elmélettel szemben, felfogása az állam feladatairól, tanítása az általános emberiségi társadalom tekintetében szilárd és meggyőző. Mély és tiszteletreméltó ethikai alapja, mely gyakran szinte naiv idealizmusba kergeti, másutt megérezteti vele a fejlődés helyes útját, pl. a proletáriátus küzdelmét meleg rokonszenvvel tekinti és azt követeli, hogy az állami hatalom az érdekharcz fölött álljon. Nietzsche azt mondja egy helyen: «En egy filozófust annyira tartok, a mennyire példát nyújtani képes. . . De ezt a példát a látható élet és nem csupán könyvek utján kell adnia, tehát ugy, miként Görögország filozófusai tanítottak, inkább arczkifejezés. testtartás, ruházkodás, étel. életmód, mint beszéd és irás által». Mint hozzá közel állott tanítványai bizonyítják, Kunc^ lgnác\ e nézőpontból a legnagyabb filozófusok egyike volt. Tanítványaira feledhetetlen maradt lényének nemes, szinte minden földitől ment, magával ragadó erkölcsi ereje. Ez és izzó lelkesedése az emberiség nagy eszményei iránt, meleg rokonszenvünket és mély tiszteletünket biztosítják számára akkor is. midőn tanaival szemben homlokegyenest ellenkező véleményen vagyunk. Jás^i Oszkár. MAGYAR JOGÁSZEGYLET. Dr. S^ctkolc^ai Árpád január 31-én nem azt fejtegette, a mit *a szabad akarat a polgári törvénykönyv terveveiében^ czimü előadásnak fejtegetnie kell. A szabad akarat problémája az a probléma, van-e az embernek olyan képessége, hogy minden külső behatástól függetlenül, egyedül a maga psychikai mivoltánál fogva és a maga psychikai erőinek a felhasználásával, szabadon akarhasson ? Ezt a problémát és ennek a polgári törvénytervezettel való összefüggését Szakolczai a maga vizsgálódása köréből mindjárt elő-