Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

I 2 II. Büntetőjog és eljárás. tese által lenne a közvád érvényesítendő (Márkus: XII. 19272.;; mikor a vádbeli cselekménynyel az illetékes biróság egyik tagja terheltetett IU. o. 19273.1; mikor sértettként a vármegye főispánja lépett fel, de az esetleges bizonyításnak a törvényben megengedett széles kereténél fogva a per kimenetele az egész megyei tisztikarra sem lehet közömbös (u. o. 19274.); mikor a vádlott a kir. tábla összes tagjai ellen követte el a rágalmazást, minthogy a táblák a területükön lévő bíróságok felett felügyeleti hatóságot gyakorolnak s ez alapon befolyás alatt állóknak tekintendők (u. o. 19276.1; végül mikor a hivatalos adatokból megállapítható volt, hogy a bűnügyekkel foglalkozó albiró érdekelt, a többi biró pedig a sértettel ellenséges viszonyban áll, a telekkönyvvezetőkkel pedig oly viszonyban vannak, hogy az elfogultság gyanúja nélkül nem bíráskodhatnak (1902 november 21-én 7408/902. B.l. Megtagadta ellenben a Curia a biróküldést, mikor annak egyedüli indoka az volt, hogy az alapperben eljárt bíróságnak a megújítandó perben való részvétele nem kívánatos (Márkus: 19276.1. 14. A vizsgálatot elrendelő hatóság a Bp. 110. esetében. (A Curia IV. sz. döntvénye.) (Bp. 110. $•) A Bp. 110. §-a azt rendeli, hogy a vádtanács a vizsgálat teljesítését fontos okokból vagy túlnyomó czélszerüségi tekintetekből a székhelyén kivül levő járásbíróságra bizhatja. Nem szól azonban arról a törvény, vajon a már elrendelt vizsgálat foganatosításával bizható-e meg a székhelyen kívül levő járásbíróság, vagy pedig a bünper vizsgálati szakában eszközlendő minden teendő s igy a vizsgálat elrendelése is átruháztatik-e ily esetben a delegált járásbíróságra? Az alsó bíróságok nem egyöntetűen jártak el; ugyanazon táblának sem volt a kérdésben biztos gyakorlata. (V. ö. Bjogi Dtár, I- 46-, 49 ) Az igazságügyminiszter is indíttatva érezte magát nvilatkozni, s 1900 szeptember 28-án 43017. sz. rendeletében arra utasította az ügyészségeket, hogy mindazokban az esetekben, hol a vádtanács az ügyészi indítványtól eltérőleg önmaga rendelné el a vizsgálatot, mielőtt a járásbíróságot annak teljesítésével megbízná: e határozat ellen jogorvoslattal éljenek. A kolozsvári táblának III. s a marosvásárhelyi táblának 5. számú ellentétes döntvénye után a Curia az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a alapján a következő teljes-ülési döntvényt hozta: A Bp. no. §-a esetében a vizsgálatot, ha a\t a vi^sgálóbiró még el nem rendelte, a vádtanács rendeli el. Indokok: A vizsgálat elrendelésének kérdésében a határozathozatal a Bp. 105. §-a értelmében rendszerint a vizsgálóbírót illeti. E rendes eseten kivül a Bp. még a vádtanácsot (262. §.), a törvényszéket (283. §.) és az itélötanácsot 1318. §. 3. bekezdése, 322., 325. §. 3. bekezdése, 337. §.) jogosítja fel a vizsgálat elrendelésére.