Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

IO //. Büntetőjog és eljárás. az esetre vonatkoznak még a Jogt. Közi. 255., 318., 373., 391. lapjain közölt nyilatkozatok is. ACuria fönti végzését az első fokon eljárt biróság eleinte akként értelmezte, hogy uj főtárgyalás is tartandó ; beidézte ennélfogva az esküdteket, a feleket s a tanukat. A főtárgyalás megnyitása után azonban mind a vád, mind a védelem tiltakoztak az ujabb esküd.birósági tárgyalás ellen, amaz azért, mert a Curia nem érintette a verdictet, mely a II. rendű vádlottat feltétlenül felmentette, az I. rendűt pedig gondatlanságból okozott emberölés vétségében mondotta ki bűnösnek ; a védelem, mert nviltan kijelentette abbeli félelmét, hogy az ujabb verdict eshetőleg szándékos emberölést fog megállapitani. A vád hozzátette még, hogy tekintettel a Curia végzésére, más vádat nem is emelhet, mint gondatlanságból elkövetett emberölésre irányulót, minthogv a szándékos emberölésre irányuló vádat az első esküdtszék elutasította, a gondatlanságból okozott emberölés pedig szakbiróság elé tartozik. Ezek alapján a törvényszék az esküdteket elküldte, és mivel uj tanács működött, a tanukat a súlyosító s enyhítő körülmények tekintetében kihallgatta és az I. rendű vádlottat gondatlanságból elkövetett emberölésért egy évi fogházra ítélte, a melyből a vizsgálati fogság által négy hónapot kitöltöttnek vett. 12. A Curia jogköre az enyhítő körülmények megállapítása tekintetében. (Btk. 301., 302., 92. SS-; BP- 385- §• 3- p- 437- §• 1. p ) A kir. tábla a vádlottat súlyos testi sértés bűntettében mondotta ki bűnösnek; a büntetés kimérésénél enyhitő körüiményekül vette figyelembe a vádlott büntetlen előéletét, beösmerését és némileg ittas állapotát, sulyositó körülményként állapította meg azonban, hogy a sértettet minden elfogadható ok nélkül bántalmazta. A vádlott semmiségi panaszszal élt a Bp. 385. §. 3. pontja alapján. A Curia a semmiségi panaszt elutasította, mert azok a törvényszabta feltételek, melyek a büntetésnél a Btk. 92. §-ának alkalmazását indokolták, a fenti enyhítő és sulyositó körülmények mérlegelésével nem mutatkoznak fennforgóknak, annál kevésbbé, minthogy a kir. tábla által megállapított ama tény, hogy vádlott a sértettet veszélyes es^kö^el, nevezetesen késsel sérelmezte meg, szintén sulyositó körülmény gyanánt veendő figyelembe (9879,902. B.). Mikor a Bp. 437. §-a azt rendeli, hogy a Curia köteles határozatát az alsó fokú biróság — jelen esetben a kir. tábla által — valóknak elfogadott tényekre alapítani, ezzel a kijelentéssel a törvény csak a ténymegállapítások bizonvitottságát nyilvánította bozzáférhetetlennek. Az azonban, hogy a kir. tábla által megállapított tények közül azok, melyek a büntetés mértékére befolyással bírnak, helyesen minősittettek-e enyhítőknek vagy súlyosítóknak, a Curia jogkörébe esik. Ily