Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

8 //. Büntetőjog és eljárás. lottak azon cselekményt, miszerint a károst összes vagyonától megfosztották, ezt önmagával való meghasonlásba, tehát oly lelki állapotba hozták, hogy az ennek hatása alatt követhette el az öngyilkosságot (1423 902. B.). A Ctiria a semmiségi panaszokat, minthogy e kijelentések a Bp. 430. és 390. §-ai szerint megjelölendő semmiségi okot nem tartalmaznak, a Bp. 434. §. 3. bek. értelmében visszautasitotta. A védő által a Bp. 385. §. 3. pontján alapuló semmiségi panaszt pedig a Btk. 437 §. 4. bekezdése szerint, mint alaptalant elutasította, mert a fennforgó sulyositó körülmények mellett a Btk. 92. §-ának alkalmazása egyáltalán nem lenne indokolható (10233/902. B.). A Curia ezideig a társtettesség kérdésében is az objectiv állaspontot képviselte. Csupán abból a tényből, hogv a közreműködők a büntetendő cselekményt mindnyájuknak közös delictuma gyanánt akarták s a közös czélra közreműködtek, a társtettességet nem állapította meg. Különösen a lopásnál megkívánta, hogy az elvétel tényében mindegyik közreműködő tettleg részt vegyen. A fennebi határozat ettől az állásponttól eltér. Szó fér ahhoz is, vajon helyes-e sulyositó körülményül venni olv tényt (a meglopott öngyilkosságáti, a melynek befcövetkezhetését a tettesek előre nem láthatták, s a melyről nem is bizonvos, hogv a lopás ténvével okbeli összefüggésben áll. II. Gondatlan emberölés jogos védelemben. (Btk. 79. ; Bp. 384. §. 10. p.) A nagyváradi kir. törvényszék mint esküdtbíróság fölmentette vádlottakat a Btk. 280. §-a szerint minősülő szándékos emberölés bűntettének vádja alól annak alapján, hogy az esküdtszék özv. T. J.-néra vonatkozólag erre a főkérdésre: «bünös-e T. J.-né abban, hogy 1901 július 14-én Bihar községben törvényes házastársát T. J.-né erős felindulásban keletkezett és rögtön végrehajtott ölési szándékkal életétől megfosztotta az által, hogy a nyakára hurkolt kötélnél fogva leánya Sz R. segitségével felakasztotta, igen-e vagy nem?» hétnél több szavazattal nemmel felelt, ama kisegitő kérdésre pedig, «ha ebben nem bűnös, bünös-e abban T.-né, hogv 1901 július 14-én Bihar községben férje halálát okozta abbeli gondatlanságával, hogy abban a hiszemben, miszerint a nevezett már meghalt, annak nyakára hurkot téve és leányával a hurkot a konyha gerendáján levő szögre felakasztatva, T. J -t ily helyzetben hagyta, a nélkül, hogy az eszméletlen állapotban levő T. J. haláláról a" huroknak nyakába tétele és annak leányával a gerendán levő szögre akasztása előtt meggyőződést szerzett volna, igen-e vagy nem?» hét-