Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 1. szám - A nemi perversitás a büntetőjog szempontjából

46 Df BAUMGARTEN IZIDOR 7etének befolyása elöntő ebben az irányban. Legfeljebb azt lehetne megengedni, hogy a homosexualis hajlam — mely egyformán szunnyad minden egyénben, és melynek csiráját mindenki a világra hozza — hamarább és könnyebben fejlődik degenerált egyéneknél, mert ezek könnyebben engednek a suggestio hatásának és erkölcsi ellentálló képességük is gyengébb a rendesnél.1 Mindenesetre az a körülmény, hogy a közömbösségi időszak lejártával, majd az egyik, majd a másik irányban nyilatkozik a nemi ösztön és az a tapasztalatszerü tény, hogy heterosexualis férfiak is. ha a megszokott nemi érintkezés lehetősége reájuk nézve megszűnik, —• mint p. o. hosszú tengeri uton, fogházakban stb. — homosexualis viszonyba lépnek környezetükkel: a helytelenül természetellenesnek nevezett hajlam pathologikus jellege ellen bizonyít. Sem objective nem az, sem subjective ilyennek nem tűnik fel. Mig Krafft-Ebing és követői csak szánalmat akarnak kelteni «a szegény szerencsétlen uranisták», «a szerelmi boldogság kitagadottjai)) iránt; mig egy e tárgyról az anonimytás leple alatt értekező iró" jelszónak használja azt a kijelentést: «nem ők vétenek a természet ellen, hanem a természet vétett ellenük: »3 addig azok, kiknek szemében a nemi ösztön egyik nyilvánulása ép oly természetes mint a másik, tagadják, hogy a homosexualist kevésbbé boldogitaná hajlamának kielégitése, mint heterosexualist ösztönének követése. Képtelenség ennélfogva tőle oly tartózkodást (chasteté) kivánni, mely nevetségessé teszi a heterosexualist. Az egyik uranistának születik, a másik heterosexualisnak. Egyikök sem jár el szabadon vonzalma tárgyának kiszemelésében. 1 V. ö. a dr. A. Aletrino amsterdami tudós által az V. nemzetközi criminalanthropologiai congressus elé terjesztett véleményt. Compte rendű, 27. I. 2 Laster oder Unglück? oder Bestéin der §. 175 des deutschen Reichsstrafgesetzbuches zu Richt? Eine Gewissensfrage an das deutsche Volk von einem Freunde der Wahrheit. Leipzig, 1899. 3 «Ein «Verbrechen an der Natúr begehe der Urunig? Ob die Natúr nicht an ihm eher ein solches beging?» Frage um Frage.