Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 1. szám - A nemi perversitás a büntetőjog szempontjából

A NEMI PERVERSITÁS A BÜNTETŐJOG SZEMPONTJÁBÓL. melyek annál gyakoriabbak, mennél hatalmasabban működnek a tettesben a természet szükségletei és mennél kevésbbé tud ő maga alkalmazkodni a társadalmi rend követelményeihez. Értjük a\ ösztön tulcsapöngásait is. Az iszákosság csak mennyiségileg különbözik az ivástól és a játékdüh csak fokozott nyilvánulása a szórakozási kedvnek. Tudjuk, hogy mily túlzásokra ragadhatnak u. n. nemes motivumok is, és nem azonosítjuk a verekedőt a párbajozóval. De nem értjük az ösztön elfajulását, mely az u. n. nemi perversitásban nyilvánul. Pedig a biró tájékozatlansága a cselekmény indoka iránt mindig nagy veszélyt rejt magában. Mennél lelkiismeretesebb a biró. annál könnyebben tévedhet. Lesznek, a kik föltétlenül a szervezet kóros elváltozására vezetik vissza a természetes uton meg nem magyarázható cselekményt, de lesznek olyanok is, — s talán túlnyomó többségben, — kik magukban semmi kísértést nem észlelvén a törvény ilyféle megsértésére, az erkölcsi elvetemültség oly mélységes örvényének szélén találják magukat, mely a legnagyobb szigor kifejtését lelkiismereti kötelességükké teszi. Mindenesetre a nemi perversitások területén a biró nem igazodhatik el jogi és psichologiai ismereteivel és kénytelen felvilágosítást kérni a psvchiatria mivelőitől. Semmi esetre sem szabad elzárkóznia az orvosi tudomány legújabb kutatásainak méltatása elől. Ebben a tekintetben a mulasztás vádja éri a criminalistákat,* kiknél a tartózkodás bizonyos kényes természetű ügyek beható fejtegetésétől, elhomályosította azt a tudatot, hogy az igazság követelményei előtt minden melléktekintetnek háttérbe kell szorulnia. Ez annál nagyobb hiba volt, mert időközben a jogászok teendőit is elvégezték a psychiaterek, kik a homályos terület szakszerű felvilágosítására irányzott törekvésük közben nem mindig tartózkodtak a kérdés jogi részének fejtegetésétől és bizonyos * Dicséretes kivétel dr. Hugó Hoc^d-nek a Gerichtssaal LIII. kötetében íneglelent értekezése («Die Verkehrtheit des Geschlechtstriebs i-m Strafrechte»J és dr. Friedrich Wachenfeld, rostocki tanárnak legújabban (1901. évben) megjelent monográfiája f«Homosexualitát und Strafgesetzí): Mindkét munkából becses anyagot mentettem.