Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 1. szám - A nemi perversitás a büntetőjog szempontjából

Di BAUMGARTEN I. A NEMI PERVERSITÁS. vennünk, ha azt akarjuk, hogy az igazságügy palotája szilárdan megálljon, örömére és büszkeségére azoknak, a kik benne fáradnak. A NEMI PERVERSITÁS A BÜNTETŐJOG SZEMPONTJÁBÓL. Irta: dr. BAUMGARTEN IZIDOR.* Tételes büntetőtörvényhozásunk az egyén erkölcsi autonómiájának, az akarat szabad elhatározásának feltevésén alapszik. A büntetés feltételezi a bűnösséget, az utóbbi a szabad választást a tilos cselekmény elkövetése vagy abbanhagyása között. Ez alap fel fogásra vonatkozólag nincs eltérés a nép jogérzete és a törvényhozó felfogása között. Az a belső megnyugvás, melyet bennünk a gonosz cselekmény megbüntetése és a sérelem orvoslása előidéz, leghatalmasabb támasza az erkölcsi ép ugy mint a jogi rendnek. A mult század második fele óta kétféle áramlat küzd a törvény és a nép jogi és ethikai felfogása közötti összhang megzavarásán, és az állítólag változott ethikai, bölcsészeti, lélektani nézeteknek megfelelő uj büntetőjog alapitásán. Mind a két áramlat tagadásba veszi az akarat szabadságát, és a büntetés jogosultságát nem az egyén bűnösségében, hanem a társadalmi együttlét védelmének szükségességében látja. Mind a kettő deterministikus alapon áll. de mindegyikök más oldalról támadja meg az egyén belső függetlenségét és erkölcsi felelősségét. Az egyik — a socioloo'ikiis irány, mely minket e helyütt kevésbbé érdekel — a társadalom rovására irja az egyén botlását. Nézete szerint mindegyik bűntett a társadalmi szervezet valamely hibájának szükségszerű folyománya: nincs más bűnös, mint maga a lársadalom. A másik — a materialistikus felfogás, mely már szorosab* Az elmeorvosok országos értekezletén 1902. évi október 26-án tartott előadás nyomán. Jogállam. II. évf. 1. f.