Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 1. szám - Az egyházi adók rendezéséről

AZ EGYHÁZI ADÓK RENDEZÉSÉRŐL. 7 a terheket elvállaló szerződő felet képviselik, semmi mandátummal sem birnak arra, hogy általános kötelezettséget vállaljanak. Helyesebb azért a canonica visatiókban foglalt kötelezettségek alapját ott, a hol külön jogérvényes szerződés, vagy a szolgáltatások mértékét megállapitó külön érvényű közhatósági döntés a kötelezettség alapja, ezekben, ott pedig a hol ily jogot megállapitó külön intézkedések nincsenek, a szokásjogban keresni s a canonica visitatiot csak a körülményekhez képest kisebb vagy nagyobb értékű tanúsítványnak tekinteni s oly esetekben, midőn a szolgáltatás jogalapja kétséges, az erőltetett magyarázgatások helyett a legfőbb kegyúrnak abból a jogából folyólag, hogy a szolgáltatást megállapíthatja, a szolgáltatást a körülményekhez és a particularis helyi jogfejlődéshez képest ott és addig, a hol és a meddig autonóm szervek nincsenek, hatóságilag megállapítani. Az egyházi szolgáltatások mikénti elbírálásának évszázadokra visszamenő története azt a szomorú benyomást teszi a tanulmányozóra, hogy az egyházfelekezeti egyenlőség és viszonosság nagy elvének tiszteletben tartása, annak az igazságnak elismerése, hogy mindegyik egyház csak saját híveinek szolgáltatását vegye igénybe, csak nehezen tudott érvényesülni. Az elbírálásra hivatott hatóságok nem a pártatlan biró méltóságával léptek fel, hanem gyakran a keresett indokokkal argumentáló ügyvéd szerepét játszották, vagy legalább ehez nyújtottak segédkezet. Sőt e kétes szerep keresett jogi indokok felhozásával még ma is gyakran kisért. Az egyházi szolgáltatások kétségen kívül személyes szolgáltatások, a melyeknek a mérvök esetleges megállapításánál alapul vett birtokkal semmiféle közösségök nincsen, azt dologilag nem terhelhetik. Mégis azt látjuk, hogy reálkötelezettség alapján más vallásfelekezetek irányában is érvényesíttetik a párbérkötelezettség azon a czimen, hogv azt az eladott birtokkal magukra és jogutódaikra vállalták. Alig szenvedhet kétséget, hogy az ily személyes kötelezettségnek átvállalása tulajdonkép