Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 1. szám - Az egyházi adók rendezéséről

AZ EGYHÁZI ADÓK RENDEZÉSÉRŐL. s gáltatásokra. Midőn a protestánsoknak parochiák felállítására adatott meg a jog, a parochialis köteléknél fogva saját hiveiktől a párbérre s egyéb szolgáltatásokra is ők nyertek jogot, de daczára annak, hogy vallásuk gyakorlata elismertetett, ott a hol parochiákat (articularis egyházakat) nem állíthattak, a párbér és egyházi szolgáltatások továbbra sem őket illették. A parochialis kötelékbe tartozók szolgáltatásainak megállapítása hazai jogfejlődésünk szerint kétségtelenül a legfőbb kegyúri joghoz tartozott. A püspökök adózási joga hazai törvényeinkben soha nem volt elismerve s midőn a tridenti zsinat a püspököket jogosította fel, hogy a hívőket egyházi hozzájárulásokra kötelezzék, ez a jog nálunk a püspök részére elismerve nem lett, hanem a legfőbb kegyúr — a király — részére tartatott fenn, hogy az egyházak fenntartásáról gondoskodjék. így is gyakoroltatott mindig ez a jog, a mennyiben a «ius circa sacra» köre sértetlenül a legfőbb kegyúr részére s ez alapon közigazgatási végrehajtó közegei részére lett fenntartva. A legfőbb kegyúr s végrehajtó közegei állapították meg az egyházi szolgáltatások kötelezettségét s kétes esetekben azok mértékét is. S e legfőbb kegyúri jogra vezethető vissza jogfejlődésünkben az autonóm egyházak s jelesül a protestáns egyházak adózási joga is. Midőn az 1790'9 1 : XXVI. t.-cz. által a vallási viszonosság elvei a protestánsokra nézve — a házassági jog és az áttérések, valamint a gyermekek vallásának kivételével — rendezve lettek s parochiák felállítására átalában jogot nyertek, kétségtelenné vált s a törvény világos szavai is e mellett szólnak, hogy saját hiveik egyházi szolgáltatásaira csakis ők tarthatnak igényt; de sem ebben a törvényben, sem más törvényünkben directe nincs kimondva az önadóztatás joga. Az, hogy a parochialis köteléknél fogva hiveik szolgáltatásai őket illetik, hogy a bevett szokásjog alapján ez nem magánjogi kötelezettség, hanem minden a parochia kötelékébe tartozóra nézve közkötelezettség, akár kivánja magára vállalni a terhet, akár nem, mindez kétségtelen folyománya az elismert