Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

264 ÍV. Kereskedelmi-} váltó- és csődjog. a fenforgó esetben, a mint ez az első bíróság Ítéleti indokolásának helyes megállapításából kitűnik, a biztosított valódi és az ajánlatban bevallott foglalkozása közt olv különbség forog fenn, hogy a biztosított foglalkozása miben állásának a valódisághoz hiven való feltárása esetén a biztosító a szerződés megkötése által reá háruló koczkázat elvállalásáért lényegesen magasabb díjhoz tarthatott volna igényt; továbbá, — mert az, hogy az elhallgatott vagy valótlanul előadott s a biztosítás elvállalására befolyással bíró valamely körülmény és a beállott esemény között okozati összefüggés nincs, biztosítónak a keresk. törvény 475. §-án alapuló megtámadási jogának érvényesíthetését egyáltalán nem befolyásolja. (3765, 1901. sz.) Curia : alperest a kereset értelmében marasztalja. Indokok: A vallomások mérlegelése alapján megállapítható, hogy biztosított Cs. P., a kinek saját földje, kocsija és lova volt, a saját földjén gazdálkodott, a földmunkák teljesítésére rendszerint napszámosokat alkalmazott, ezek felett felügyelt es csak kivételesen segített o is a munkában, különösen a vetést maga végezte, de napszámba sohasem járt, ebből pedig az következik, hogy biztosított akkor, midőn az ajánlati kérdésre azt a választ adta, hogy gazdálkodó birtokos, ki a felügyeletet gyakorolja és tényleg a földmíves munkát nem végzi, nem tett a biztosítás elvállalására fontos körülményre valótlan bemondást azért, mert tényleges foglalkozása a bevallott foglalkozástól nem különbözik oly értelemben, hogy a két foglalkozás, a fentebb kifejtettek szerint, eltérő koczkázat alá esnék, már pedig csak az ily foglalkozásnak helytelen bemondása bírhat a biztosítás elvállalására befolyással és tekintve, hogy ezek szerint a baleset ténye bizonyítva van és alperesnek a közlési kötelezettség megsértésére alapított kifogása jogosultsággal nem bir. (723/1902. v. sz.)