Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

/. Közjog és közigazgatás. 153 I. KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. i2i. Felfüggesztés az ügyvédség gyakorlatától jogerős büntető Ítélet alapján, a mely hivatalvesztést nem állapit meg. (1887 : XXVIII. t-cz. 4. §. c) pont.) Dr. S. F. ügyvéd azelőtt kir. aljárásbiró volt, de ettől az állásától idegrendszerének megrendülése folytán az 1900. évvégén kénytelen volt megválni. Az igazságügyminiszter végkielégítésül 4400 kor. összeget utalványozott ki részére, a melyet a miniszteri rendelet értelmében a szabadkai kir. adóhivatalnál minden levonás nélkül felvehetett. E rendelet folytán S. az 1901. év elején az egész összeget fel is vette, habár albirói fizetése a Magyar Általános Tisztviselő-Egylet javára 1300 korona erejéig bíróilag le volt foglalva. Minthogy e foglalás a fizetés helyébe lépett végkielégítésre nézve is érvényes volt: S. nem lett volna feljogosítva arra, hogy az egész összeget felvegye. Az illető adóhivatalnokok figyelmét is kikerülte e körülmény, és igy ők, nehogy fegyelmi eljárás alá kerüljenek: sajátjukból kifizették a Magy. Általános Tisztviselő-Egylet követelését, S. ellen pedig megtették a bűnvádi feljelentést. Mialatt ezek történtek: S. több hónapon át egy sanatoriumban gyógyíttatta magát s midőn onnan gyógyultan kikerült, még az 1901. év folyamán felvétette magát a székesfehérvári ügyvédi kamara lajstromába. Mikor a szabadkai járásbíróság, mint büntető-bíróság 1901. B. 169/9. sz. a. a bűnvádi feljelentés folytán Ítéletet hozott, a melylyel S. volt albirót jogtalan elsajátítás miatt 14 napi fogházra ítélte : ő már gyakorló ügyvéd volt. Ez ítéletet a kir. tábla, majd a kir. Curia is helybenhagyta. S. azonban ügyének újra felvételét kérte, a mi meg is történvén, a szabadkai járásbíróság őt 1902. B. 150/8. sz. ítéletével a Btk. 92. §-ának alkalmazásával most már csak 100 kor. pénzbüntetésre Ítélte, és pedig azzal a megokolással, hogy tanuk vallomása szerint vádlott még mint albiró oly nagyfokú idegességben szenvedett, a mely tettének beszámithatósága iránt alapos kétséget támasztott. Ez az ítélet, minthogy S. időközben az adóhivatalnokokat is kifizette: közmegnyugvással fogadtatott és jogerőre emelkedett, egyszersmind azonban áttétetett az a székesfehérvári ügyvédi kamarához. Az ügyvédi kamara már most, valamint S. felebbezésére a kir. Curia az 1887 : XXVIII. t.-cz. 4. §-a folytán abban a kérdésben határozott, hogy addig is, mig az S. ellen indítandó fegyelmi eljárás véget ér: felfüggesztessék-e az áttett Ítélet alapján az ügyvédség gyakorlásától ? E kérdésre mindkét bíróság igennel válaszolt. (Székesfehérvári ügyvédi kamara.) A fegyelmi biróság dr. S. F. ügyvédet az 1887: XXVIII. t.-cz. 4. §. c) pontja alapján és rendelkezése folytán az ügyvédség gyakorlásától felfüggeszti. A Jogállam Döntvénytára. I 2