Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

//. Büntetőjog és eljárás. gyaláson, és a kir. itelö tábla másodíokban hozott ítélete ellen a különvédö akár élt semmiségi panaszszal, akár megnyugodott abban., a kir. tábla Ítélete a felebbviteli főtárgyaláson jelen nem volt vádlottnak sem ki nem hirdetendő, sem pedig nem kézbesítendő, tehát az iratoknak e czélból az elsőbirósághez leendő leküldése nem szükséges, s igy az esetben, minthogy a BP. 430. §-ának harmadik bekezdéseértelmében a semmiségi panaszra is alkalmazandó 388. §. szerint a semmiségi panasz az itélet kihirdetésekor, kézbesítés esetén pedig a kézbesítés napjától számítandó törvényes határidő alatt jelenthető be, a kir. Ítélőtábla előtt tartott felebbviteli főtárgyaláson jelen nem volt, de különvédő által képviselt vádlottra nézve lehetősége is ki van zárva annak, hogy a kir. ítélő tábla ítélete ellen törvényes határidőben semmiségi panaszt jelenthessen be. A BP. javaslat indokolása is reá mutat, hogy a fentebb érinteti intézkedéseinek ezélja az eljárás gyorsítása volt, s e czél következetes keresztülvitelére vallanak az érintett törvényszakaszok összevágó s egymást kiegészítő rendelkezései is. A törvény emez értelmezésének helyességét nem döntheti meg. a 430., illetve a 383. §-nak ama rendelkezése, hogy a kir. ítélő tábla másodfokban hozott ítélete ellen, a vádlott és védője saját személyükben külön és együtt is jogosultak semmiségi panaszszal élni. minthogy a 431. §., mely e jog mikénti gyakorolhatását szabályozza, csakis abban az esetben teszi ezt a kir. itélő tábla előtti felebbviteli eljárásban reájuk nézve lehetővé, midőn a felebbviteli főtárgyaláson mind a vádlott, mind pedig különvédője jelen vannak, azonban az, a ki közülök a felebbviteli főtárgyaláson nincs jelen, e joga gyakoroltatásában korlátozva van, és pedig annyiban, hogy a felebbviteli főtárgyaláson személyesen meg nem jelent, de különvédő által képviselt vádlott a semmiségi panasz bejelentésére való jogosultságát csak a felebbviteli főtárgyaláson megjelent és őt képviselő különvédő által érvényesítheti, ki azt ugy a saját, mint a vádlott nevében van hivatva gyakorolni, ha azonban a különvédő nem jelent meg a felebbviteli főtárgyaláson, ő jogorvoslattal egyálta'ában nem élhet. Mindezeknél fogva tehát a határozat értelmében kellett dönteni. Kelt a kolozsvári kir. itélő táblának 1903 márczius 20-án tartott büntető teljes ülésében.