Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

//. Büntetőjog és eljárás. 101 (Budapesti K. T.) Büntetendő kísérlet esetében nem az a cselekmény minősítendő bűntettnek vagy vétségnek, melyet a sértett véghez vinni megkezdett, hanem maga a megvalósított büntetendő cselekmény. Ennélfogva a kir. törvényszék Ítéletét akként kellett helyesbíteni, hogy vádlott a lopás kísérletének vétségében bűnös. 80. A büntetés kiszabásánál a törvényben vont határ meg nem tartása-e az, ha a bíróság súlyosító körülmény megállapítása nélkül a büntetés maximumát megközelítő büntetést szab ki? (Btk. 89., 90. §-ok; B. P. 385. § 2. pont.) A kaiánsebesi kir. törvényszék, mint esküdtbíróság az esküdtek verdiktje alapján bűnösnek mondotta ki a vádlottat a Btk. 279. §-ának 1. bekezdése szerint minősülő szándékos emberölés bűntettében és ezért a Btk. 281. §-ának 1. bekezdése, valamint a Btk. 289. §-a alapján 8 évi fegyházbüntetésre stb. Ítélte. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményül vette a vádlottnak 20 éven alóli korát, továbbá hogy hasonló természetű cselekményért eddig büntetve nem volt. (1902. február 8-án, 366. sz.) A kir. Curia ezt az ítéletet az esküdtek határozatának érintetlenül hagyása mellett megsemmisítette s az eljárt bíróságot uj ítélet hozatalára utasította. (C.) A megsemmisítés indoka az, hogy a kir. törvényszék, mint esküdtbíróság, midőn a fentebb idézett ítéletében vádlott fegyházbüntetését kiszabta, ennél a törvényben megállapított büntetési tételnek törvényszabta határait nem tartotta meg. Ez a törvényellenes határozata pedig a Bp. 385. §-ának 2. pontjába ütköző semmiségi okot foglalja magában, a mely ok a nevezett vádlott sérelmére szolgálván, ugyanazon törvényszakasz végső bekezdése szerint hivatalból volt figyelembe veendő. Hogy a kir. törvényszék mint esküdtbíróság a nevezett vádlott terhére megállapított s a Btk. 279. §-ába ütköző, annak 281. §.-a első bekezdése szerint büntetendő szándékos emberölés bűntettére nézve meghatározott fegyházbüntetési tételnek a törvényben vont határait nem tartotta meg, ez kitűnik abból, hogy a nevezett vádlottra nyolcz évi fegyházbüntetést szabván ki, ez által az emiitett bűntettre a fennebb idézett 281. §. első bekezdésében meghatározott fegyházbüntetésnek legmagasabb, azaz tíz évi tartamát megközelítő mértékét alkalmazta, holott ezt a Btk. 90. és 281. §-ának egybevetett értelmében csak számuk vagy nyomatékuk tekintetében túlnyomó súlyosító körülmények fenforgása mellett alkalmazhatta volna. Súlyosító körülményeket azonban, a melyek a Bp. 328. §-ában