Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

111. Magánjog és eljárás. 89 forognak. De megtámadják a végrendeletet tartalmánál fogva is, az örökhagyó akaratát akként értelmezve, hogy ö a vonatkozó törvényes követelmények figyelmen kívül hagyása mellett egy családi hitbizomány alapítását czélozta, midőn a hagyatéki ingatlanok tulajdonáról nem rendelkezvén, vagyonának haszonélvezetét nemzedékeken át a V. család fiága javára kívánta fentartani. Ezen az alapon a végrendelet érvénytelenítését s a törvényes öröklés rendjének megállapítását kérik és hivatkozva B. és F. alatti okiratok tartalmára, valamint az ö családi leszármazásuk igazolása végett felmutatott okiratokra, a B. alatti okirat szerint néhaiV- S.nal osztozkodott I. ág jogán a hagyatéki ingatlanok 2 3 részét igénylik. Az aranyosmaróthi kir. törvényszék felpereseket keresetükkel elutasította és a végrendeletet az első utóörökösig terjedő részében érvényesnek mondotta ki; mert felperesek az örökhagyó végrendeletének sem alaki, sem tartalmi érvénytelenségét ki nem mutatták. Az örökhagyó által sajátkezüleg aláirt Írásbeli magánvégrendelet záradékából ugyanis kitűnik, hogy n. V- S. az okirat tartalmát 5 tanú együttes jelenlétében a saját végrendeletének vallotta és azt sajátkezüleg aláirta; minélfogva az 1876. évi XVI. t.-cz. 5. §-ának teljesen megfelelő végrendelettel szemben nem jöhet figyelembe felpereseknek ama semmivel sem igazolt előadása, mintha a tanuk a végrendeleti záradékban tanúsított kijelentésnél és az aláírásnál együtt jelen nem lettek volna. De nem bir elfogadható alappal felpereseknek amaz érvelése sem, hogy a végrendeleten szereplő K. J. plébános és H. K. tanuk az örökhagyó intézkedése folytán előnyben részesülvén, a hivatkozott törvény 9. és 10. §-ai értelmében kifogás alá esnek, mert a K. J.-ra vonatkozó ama rendelkezés, melynek értelmében ő a temetési szertartásért a szokásos mértéken felül dijaztassék, nem nyújt a nevezett plébánosnak oly előnyt, mely az ő érdekeltségét igazolná, és mert H. K. semmiféle előnyben nem részesittetvén végrendeleti végrehajtóvá lett kineveztetésénél fogva, szintén nem érdekelt. Ha azonban a vonatkozó rendelkezés szoros értelmezése mellett K. J. érdekeltsége mégis kérdés tárgyát képezhetné, akkor sem lehetne a végrendeleti tanuk száma ellen kifogást tenni, mert a végrendeleti záradék K. J.-n kivül az idézett törvény 1. §-a b) pontjának megfelelőleg még 4 tanú aláírásával van ellátva. Ezek szerint az örökhagyónak az 1876. évi XVI. t.-cz. életbe lépte előtt alkotott végrendelete alaki kellékek tekintetében az említett törvény rendelkezéseinek megfelelvén, a 37. §. a—c) pontjai a fenforgó esetre nem alkalmazhatók. A végrendelet tartalmát illetőleg annyiban való a kifogásoló felperesek álláspontja, hogy az örökhagyó ingatlan vagyonáról több utóörökös nevezésével és ismételt helyettesítésével hosszabb 7