Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903 / Tartalommutató
78 //. Büntetőjog és eljárqs. ugyan kielégíti a kir. tábla s a Curia itékte, de minthogy ez csak a törvény erőszakolt magyarázatával történhetett meg : a bünt. novellában feltétlenül szükséges lesz a villamos erő jogtalan elvezetéséről mint delictum speciálisról rendelkezni. 59. Magánokirathamisitás okirat nélkül. (Btk. 401. §.) Vádlott az 1896. évi október 24-én elhalt férje halála után Írásbeli magánvégrendeletet mutatott be a hagyaték fölvételére illetékes járásbíróság előtt, a melyben férje egy házból és szőlőből álló vagyonát örökség gyanánt reá hagyta. E végrendelet 1896. október 22-én kelt, s az írni nem tudó örökhagyó keze keresztvonásával és négy tanú aláírásával volt ellátva. Egyébként azonban nem felelt meg az 1876. évi XVI. törvényezikk 6. §-a szerint megkívánt ama kelléknek, hogy a végrendeletnek a végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében megtörtént fölolvasása, s a végrendelkezőnek az a kijelentése, hogy az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza, a tanuk által magán az okiraton igazoltassék. A járásbíróságnál g\'anu merülvén föl e végrendelet valódisága iránt: az a büntető bírósághoz tétetett át. A vizsgálat és a főtárgyalás kiderítette, hogy a kérdéses irat valóban a végrendelkező halála után keletkezett — és így hamis. A nagykikindai törvényszék ennélfogva elitélte a vádlott özvegyet s a végrendeletet aláirt tanukat; a szegedi kir. tábla azonban 1901. márczius 20-án 749. sz a. fölmentő Ítéletet hozott: mert az elhalt nevére hamisított irat a benne foglalt jognak, nevezetesen az özvegy végrendeleti örökösödési jogának bizonvitására nem alkalmas, minthogy az nélkülözi az írni nem tudó egyén írásbeli magánvégrendeletének érvényességéhez megkívánt és semmi egvéb módon nem pótolható törvényes kellékeket. (BJT. XLV. k. 319. 1.) Ez ítélet ellen a közvádló kir. főügyész a BP. 385. §. 1. a) pontjára alapított semmiségi panaszt használt. (C.) A semmiségi panasz elfogadtatik ; a kir. tábla Ítélete megsemmisíttetik, s vádlottak a Btk. 92. és 20. §-ainak alkalmazásával, a 401. §-ban körülirt magánokirat-hamisítás vétségében bűnösöknek mondatnak ki, stb. Indokok : Tekintve, hogy a megállapított tények szerint vádlottak egyetértve egy előttük állítólag tett szóbeli végrendeletről állítottak ki hamis tartalmú okiratot, melyet mindnyájuk tudtával az özvegv jog bizonyítására használt föl; — tekintve, hogy a Btk. 401. §-ában meghatározott magánokirat-hamisításnak az nem alkotó eleme, hogy a hamis okirat a czélba vett rendeltetésre föltétlenül képesítetten kiállított, hanem elég, hogy bizonyítási eszközül használható legyen, s a bünjelokirat jog bizonyítására tényleg használható volt és használtatott is :
