Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - Magánjog - Politikai Tanulmányok

BÍRÓI GYAKORLAT. is, de ezek alatt csak időszakonként visszatérő teljesítményeket ért 4. sz. tüh. Dt. uj f. IV. k. 291. 1.). Csakhamar és pedig döntvény nélkül biztossá válik a kötelmi jog a nem irott jog területén is és a döntvény a visszterhes jogutódlás kérdését feszegetheti, tehát oly területen mozog, mely a 3. sz. teljes ülési döntvényének legsötétebb Afrikájához viszonyítva a legműveltebb Nyugat. Bekebelezett követélés visszterhes engedményezője a követelés behajthatóságáért nem szavatol, — a 14. teljes ülési határozat e kijelentése (Dt. uj f. IX. k. 338. 1.) már akármely törvénykönyvvel bíró államban is vitás lehet. Még bonyolultabb a beszámítás viszonya a kamatmaximumhoz, melyet a 24. sz. teljes ülési határozat old meg olyként, hogy a 8° 0-on felül kikötött és megfizetett kamatokat adós a tőkébe be nem számíthatja. Az eset, mely e döntvény alapjául szolgált, a 8 0 o-on felüli antichresis a szerződések semmisségének kérdését is érinti, ennek daczára a Curia az 1877: VIII. tcz. tartalmát és czélját magyarázza. Ezt csak az teszi érthetővé, hogy a vaskosabb kötelmi jogi sarkigazságok a novella 4. §-ának alkalmazása nélkül mentek át a köztudatba. Ily körülmények között természetes, hogy a Curia kötelmi jogi elvi Ítélkezése mindinkább részletkérdésekig emelkedhetik. Ha a 3. sz. teljes ülési határozatnak a haszonbérlet vagyonjogi mivoltát kellett hangsúlyoznia, úgy az 53. és 5-). számúak már ugyanezen ügylet lex contractusát feszegetik, a kötelmi jogi döntvényezés eljutott a maga tulajdonképi feladatához, a felek ügyleti cselekvényei értelmének kiderítéséhez : «A kir. kisebb haszonélvezet haszonbérleténél a haszonbérlő a haszonbérleti jog után járó összes megyei és községi adók elvállalásával magára vállalta a járadékadót, s az általános jövedelmi póladót is.» (53. sz. t. ü. h. Dt. uj f. XXXIX. k. 198—199' 1. Ugyanott 54. sz. t. ü. h. ugyanezt a házbérletre is.) Mintha ugyan kissé eltérne ettől aö2. sz. tüh. azon kijelentésével, hogy a bíróilag megítélt kamatok nem esnek az iSáj. évi XXV. tcz- J évi, hanem a ^végrehajtási jog* 32 évi elbirtoklása alá Dt. legújabb folyam III. k. 3^. lap), de remélhető, hogy a Curia az obligatio judicati kezdetleges kérdése helyett csakhamar újra bonyolultabbakhoz fog fordulni ! A dologi jog terén a döntvény kizárólag az ingatlannal foglalkozik, tehát oly anyaggal, melyről irott jogunk rendelkezik, minélfogva nélkülözi is ama naiv kezdetet, mely a kötelmi jogban el nem volt kerülhető. Mindössze kevés tisztán magánjogi döntvényünk van a dologi jogból. A holtkézi törvények elavulását kimondón kívül tán még csak a 31-iket kell megemliteni, mely a párbér jogi természetét taglalván, kimondja, hogy a ház vagy telek szerinti kivetés magában véve a párbért még dologi teherré nem leszi (Dt. uj f. XIV. k. 243. 1.). Mindkét dologjogi döntvény az osztrák polgári törvénykönyvtől távol álló kérdést old meg. A 63. sz. teljes ülési határozat már az anyagi és eljárási jog határát érinti. Tán ez is okozza, hogy annak tartalma némi kételyt ébreszt. Kétségtelenül csak a végrehajtási törvény szemüvegén keresztül áll az, hogy az alzálogos