Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - Pulszky Ágost, 1846-1901

74 TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. Ugyanígy vélekedünk a külföldi törvényszemle s az összehasonlító jogtudományi kutatás közzétételéről. Jól tudjuk, hogy mindezek nélkül codifikálni nem lehet, sőt részünkről még keveseljük is azt a jogtörténeti munkát, a mely hazai jogunkra vonatkozólag a tervezet elkészítését megelőzte. A törvényszerkesztési technika ezen eszközei azonban nem valók az indokolásba. A tervezet szakaszaihoz tapadó nyers-anyag teljes közzététele az indokolást tulterjengőssé és nehezen kezelhetővé teszi. Elég lett volna a müvet magát a jogászközönség szeme elé tárni, de nem kellett volna az olvasót azon fáradságos és sivár utak tömkelegébe vinni, melyen a törvényszerkesztők kénytelenek átgázolni. Az eredmény az lőn, hogy az indokolás tultömölt, s az elméleti fejtegetések és legislativ adatok özöne miatt nehézkes. Mindezek teljesen kiszorítják a gyakorlati élettel való összefüggést, elhomályosítják a szerkesztőknek sok helyütt kitűnő jogászi elmeélét és a papirbölcseség árjába fojtják uj és eredeti gondolataikat. Ugy, a mint az indololás meg van irva, olvasó közönségre már túlságos nagy terjedelme folytán* sem számithat. Még a jogbuvárnak is nagy önmegtagadással és heroismussal kell birnia, ha az indokolás áttanulmányozására vállalkozik és ugyancsak nehéz munka után fogja az alapvető gondolatokat kiaknázhatni. Nem akarunk e helyen magával a tervezettel foglalkozni és csupán indokolásának bírálatára szorítkoztunk. Erre pedig a «bis dat, qui cito dat» elvét idézzük és megjegyezzük, hogy kevesebb itt is többet és jobbat nyújthatott volna. Különös érdeklődéssel várjuk az örökjogi rész indokolását. E rész, jóllehet már eddig is a legtöbb bírálatra adott okot, mégis annyira eltér és kiemelkedik a tervezet egészéből, hogy indokolásáról is ezt reméljük. Ha az örökjog indokolása a tervezet e részének szabatos és velős szerkezetét követi, inkább fogja elérni czélját, mint a törvény előkészítésére összehordott anyag közzétételével. — n n —A büntető törvénykönyv módosítása. Mióta Szilágyi Dezső 1892-ben a Schediusz-féle büntető novellát benyújtotta a képviselőházhoz: a büntetőtörvénykönyv módosításának ügye csak szórványosan került nyilvánosság elé. Erdély igazságügyminiszter hivatalos jelentéséből, a melyet 1898-ban közzétett, megtudjuk, hogy ő a Szilágyi által * Az eddig megjelent rész, mintegy 2500 oldalra terjed ki és még legalább két vaskos kötetre becsüljük a kötelmi jog VII—XVI. cziméhez és az örökjoghoz készülő indokolást. Igaz, hogy a németek indokolása sem volt kisebb terjedelmű, de az ő mentségükre legalább az szolgál, hogy egy évszázad pandekta-tudományát kellett feldolgozniok és hogy először irták meg azt, a mit a mi indokolásunk részben ismétel. A német indokoknak továbbá gyakorlati okokból kellett részletesen kifejtenie az uj jog viszonyát a particuláris államok addigi jogfejlődéséhez.