Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - A jogbölcselet tanítása

SOMLÓ BÓDOG A JOGBÖLCSELET TANÍTÁSA. Irta : SOMLÓ BÓDOG. Annak az irányzatnak, a mely a nagyobb gyakorlatiság czimen a jogi oktatásból ki akarja küszöbölni a tiszta elméletet, több forrása van. Az első az a tételes jogi irány, a mely Németországban már régen győzelemre jutott az egyetemek jogi fakultásain. Ez a történelmi jogiskolának egyik kinövése volt. A történelmi jogiskola terjesztette azt a felfogást, hogy nincsen más jog, mint az, a mely az érvényben levő, vagy az érvényben volt törvénykönyvekből megismerhető. Ez az iskola tette nevetségessé és pusztította ki azokat a főleg ismét német tanárokat, a kik fejüket tenyerük közé fogva és Íróasztalukra könyökölve eszeltek ki minden időknek és minden országnak szóló mintajogot. És ezekkel a czéltalan és iránytalan, száraz és látókör nélkül való iskolás, tanáros természetjogokkal szemben, a melyek közül a Schilling Frigyes Adolfé oly érdemetlenül hosszú életű lőn magyar földön, nagyon igaza is volt a történelmi jogiskolának. A szűk látókörüek közt jobb szeretem az alapos és szorgalmas munkást, mint a filozófust. Ha igazságosak akarunk lenni, akkor el kell ismernünk, hogy az a törekvés, a mely most mi nálunk a jogbölcselet és a politika szerepének csökkentésére irányul, a számottevő külföldön már mindenütt érvényre jutott és hogy a magyar vizsgarendszer, ha a jogbölcseletet és a politikát mellőzi, csak a nyugati mintákhoz lesz hasonlóvá. Igen ám, de ahhoz a külföldi mintához, a mely egy félszázaddal ez előtt volt modern és a tudomány szinvonalán álló és a mely már-már sirja felé közeleg. Félszázad óta páratlanul föllendültek a társadalmi élet jelenségeivel foglalkozó tudományok. Angol-, Franczia-, Olasz- és Németországban dúsgazdag irodalma fejlődött azoknak a tudományoknak, a melyek a társadalmi élet tüneményeit a természettudományok világosságánál és az oly termékenynek bizonyult s