Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - Az ügyvédség a jogállamban

t 2 POLLÁK ILI.ÉS lelketölő kifejezést ügyvédre alkalmazni akarja, az nincsen tisztában az individuális erők társadalmi jelentőségeivel és törvényeivel és a viharnak akarja meghagyni, hogy ne keljen szárnyra. Örök halál ülne ki az emberiségre, ha az individualismust tárgyilagos csöndre lehetne intetni, a társadalom megállna útjában és az evolutio utja el volna vágva. Az ügyvéd, mint az individualismus törekvésének képviselője, elárulná a természet rendjét, ha tárgyilagosságra engedné magát csábitani, mivelhogy az individuum egyoldalú érdekharcza el nem ülhet az állam alaptörvényeinek megtagadása nélkül. A jog mindig a mindenkinek cselekvési szabadsága, korlátozva a többiek cselekvési szabadságával és a jog sohasem az állam monopóliuma, hanem valamennyinek a concurrentiája. A jogállamnak tehát le kell számolnia azzal, hogy sorsa nem a nyugalom, hanem a sok kis törekvés és kergetés közben és közepette : az újjáalakulás. És ebből folyólag le kell vonnia végső igazságként, hogy az individuumok háborúsága, és pedig egyoldalú, subjectiv és elfogult háborúsága nem csupán valóság, de szükségesség is. Az ügyvédnek ezek szerint nem szabad, nem lehet tárgyilagosnak lennie. Igen nagyon tudom, hogy ezzel az uralkodó felfogás ellen támadok és talán az ügyvédi karban is egymagam állok e tételem képviseletében. A karnak annyit doceálták a tárgyilagosságot és a fél érdekeivel való azonositás veszedelmét, olv hosszú időn át és annyi nyomós érvvel bizonyítgatták előtte, a bíróságok is a maguk nagy tekintélyükkel oly szélesen ráfeküdtek a közvéleményre, hogy karunk már maga is befogadta uralkodó erkölcsi tételnek s szinte restelkedve védelmezi már a pártérdeket, magát mindig és mindenkor a büszkeségnek nagy érzetével a bírósággal egy síkban mozgó tényezőnek mondván. Pedig mikor az ügyvédségről van szó, mindig az individuális hatóerőkről van szó. Ez a két ügy egymástól elválaszthatatlanul össze van forrva. És innen van az, hogy az utolsó két évtized, a mely az individuális jogok és szabadságok sülyedésének és a hatalmi auctoritások emelkedésének a kora, ránehezedett az ügyvéd-