Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - A franczia büntetőbiróságok gyakorlatából

KÜLFÖLDI JOGÉLET. —- Egy kenyér ellopása. Vádlott nő beösmerte, hogy a péktől egy kenyeret ellopott. A tárgyalás során bűnbánatot tanúsított, illetőségi községe dolgos asszonynak jelezte őt s bebizonyult, hogy szorgos utánjárás daczára napokig nem kapott semmi alkalmazást és ő és két éves gyermeke minden segély nélkül állottak. Minthogy a vádlott önhibáján kivül jutott nyomorba, a nélkülözések pedig a megkülönböztetési képességet és akarati erőt csökkenteni szerfölött alkalmasak, másrészt pedig az önfenntartásra irányuló s csak legszükségesebb táplálék ily uton megszerzése veszélyesnek nem tekinthető, minthogy továbbá a vádlott a sértettet kártalanítani igérte, mihelyt munkához fog jutni, — bizonyítottnak látja a bíróság, hogy vádlott az éhségtől ellenállhatatlan erővel űzetve követte el a cselekményt, miért is a vádlottat a C. P. 64. §-a alapján fölmentette. A három utolsó Ítéletet a Magnaud elnöklete alatti törvényszék hozta. — Indokolás «a bon juge» tanácsából. Vadászati kihágás vádja alól fölmentett egy vádlottat a cháteau-thierry-i törvényszék. Az indokolásban többek közt ez áll: . . . Jóllehet hasonló törvénymagyarázat oly birák által, kiknek szemében az igazság kiszolgáltatása mindössze abban áll, hogy régi ebben hozott határozatokhoz alkalmazkodnak, nem találna követésre, ez a gondolkozásmód azonban igen kevéssé érinti az oly bíróságot, mely csupán lelkiösmeretére hallgatva ítélkezik . . . — A jegy nélküli utalás a tramwayn, nem büntetendő cselekmény. A ki azonban vasúton (chemin de fer) utazik jegy nélkül, az kihágást követ el. (Párisi felebbviteli törvényszék 1902 január 17.). — Erős támadásban részesült a sajtóban a szajnai jury egy, clémence czimén történt felmentés alkalmából, a jogbiztosságot veszélyeztető ingadozása s főleg a könnyelműen kimondott fölmentések miatt. A szóban levő esetben a vádlott egy fiatal ember volt, kit kedvese tartott ki; a leány idővel megunta őt s el akarta hagyni, mire a fiatalember kést döfött a leány szivébe 11902 január 9.). Ugyanaz a jury pár héttel megelőzőleg bűnösséget mondott ki s nem állapította meg még az enyhitő körülmények fennforgását sem arra a vádlott férfira, ki megölt egy leányt, mert az nem viszonozta szerelmét; s ez a vádlott élethossziglani kényszermunkára Ítéltetett (1901. deczember 24.). Három nap múlva viszont felmentette a férjet, ki neje csábitóját megölte. — Sajtójogi fokozatos felelősség és magánjogi igény. Az a jogszabály, hogy a kiadó csak a szerző nem ösmerés'e esetén felelős a büntetőbíróság előtt, mi hatással sem bir a sértettek által magánjogi alapon támasztott igény sorsára. A párisi törvényszék egy esetben, mikor sértő tartalmú hírlapi czikkek miatt a megtámadottak nem bűnügyi uton léptek fel, hanem a C. C. 1382. §-a alapján a kiadó ellen támasztottak kártérítési igényt, elutasította az alperes ama kifogását, hogy ösmeretes lévén a szerző, ő — a kiadó — az 1881. július 29-iki törvény 42. §-a alapján, szabadul a felelősség alól (1901. november 29.):