Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - A biztosítási törvény-tervezet

44 nr. NEUMANN ÁRMIN korlat jogi constructiója az ügynököt a biztosított meghatalmazottjának tartja. Ennek a gyakorlati élet szól ellene. A biztosított ellenkezőleg a nála megjelenő ügynökben mindig a biztosító meghatalmazottját látja; ő nem akar az ügynöknek — a kit nem is ismer — megbizást adni, hanem azt hiszi, hogy az. ügynök személyében a társasággal, mint az ügynök megbízójával tárgyal és lép szerződési viszonyba. A másik szélsőségbe esnek azok, kik az ügynököt minden distinctio nélkül a biziositó kereskedelmi meghatalmazottjának tekintik. Ez is fictio. Sokszor a biztosító nem is tudja, hogy valaki nevében biztositások szerzése czéljából működik és ha valakit ügynöknek rendel ki, ennek rendszerint csak korlátolt meghatalmazási jogkört kiván engedni. A törvényhozó tehát ezen ellentétes érdekek harczában a közvetítő szerepére van hívatva. Meg kell óvnia a biztosítottat az ügynökök visszaélései és szédelgései ellen, de vigyáznia kell arra is, hogy a biztosító ne legyen az ügynökök önkényének és rosszhiszeműségének kiszolgáltatva és végre, a mi a legfontosabb, őrködnie kell a fölött, hogy gazdasági életünk ezen fontos ágának a biztosítási ügynek felvirágozását és terjedését az ügynöki kérdés szabályozásával meg ne akaszsza.* Sajnos, hogy eddigelé az ügynöki kérdés terén csak úgyszólván negativ eredményhez jutottunk, t. i. ahhoz, hogy itt csupán a doctrinával beérni nem lehet. Az élet az ő sokoldalúságával nem engedi magát az elfogadott iskolai tanok Procrustes-ágyába szorítani: De ha a czéhbeli jogászok minden áron itt is jogi formulát keresnek, ám nevezzék el az ügynök jogállását sui generis jogviszonynak és akkor is oda jutunk, a hova szükségkép jutni kell, hogy t. i. a törvényhozó azt benső természete szerint tartozik szabályozni. Ezen fáradozik a törvénytervezet is. Hogy ide vonatkozó szabványai nem tartoznak a tervezet legsikerültebb részei közé, azon a feladat nehézségei folytán csodálkoznunk nem lehet Hézagos 9 * Alig van civilizált ország, a hol a biztosítási ügy oly kevéssé terjedt, mint nálunk. Lakosságunk alig i1 2%-a van életre, csak 8° 00 baleset ellen és a biztosításra alkalmas és arra szoruló tárgyaknak csak fele van tűzkár ellen biztosítva.